Kőrösi Csoma Sándor - A magyarság rétegei

Fülszöveg

Genetikai jellemzőink szívós változatlansága, és nyelvünk gyökalapú mélyszerkezete és szókészletünk széleskörű rokonítható-sága jelzi a társtalan, eltévedt „magányos lovas" képével való leszámolás szükségességét, az adys „messzi'rpl jöttünk, fáradt szomorú a lépésünk" érvénytelenségét. Testvérnépeink közé lépnek a kelták, görögök, tamilok, kurdok, és a környező és távolabbi szláv népek, közép-ázsiai törökség genetikus és memetikus jogon is, miközben a nyelvünk és génjeink mélyén az autochton őshonosság fundamentuma is sérületlen. Ugyanakkor megtanít e tudás arra is, hogy nem csak a népnek van földje, de a földnek is van népe. A kutatásokban feltáruló ötvözet méltósága leszámol a kizárólagos, egyszerűsítő mítoszokkal és sémákkal. Megmutatja azt a befogadó és mégis szívósan szilárd ötvözetet, mely nyelvi és genetikus ökoszisztémánk sokarcúsá-gának és töretlen azonosságának záloga. Segít abban is, hogy a térben távoli népekben: írekben, görögökben, volgai tatárokban, ujgurokban,... Tovább

Fülszöveg

Genetikai jellemzőink szívós változatlansága, és nyelvünk gyökalapú mélyszerkezete és szókészletünk széleskörű rokonítható-sága jelzi a társtalan, eltévedt „magányos lovas" képével való leszámolás szükségességét, az adys „messzi'rpl jöttünk, fáradt szomorú a lépésünk" érvénytelenségét. Testvérnépeink közé lépnek a kelták, görögök, tamilok, kurdok, és a környező és távolabbi szláv népek, közép-ázsiai törökség genetikus és memetikus jogon is, miközben a nyelvünk és génjeink mélyén az autochton őshonosság fundamentuma is sérületlen. Ugyanakkor megtanít e tudás arra is, hogy nem csak a népnek van földje, de a földnek is van népe. A kutatásokban feltáruló ötvözet méltósága leszámol a kizárólagos, egyszerűsítő mítoszokkal és sémákkal. Megmutatja azt a befogadó és mégis szívósan szilárd ötvözetet, mely nyelvi és genetikus ökoszisztémánk sokarcúsá-gának és töretlen azonosságának záloga. Segít abban is, hogy a térben távoli népekben: írekben, görögökben, volgai tatárokban, ujgurokban, örményekben, szlávokban közeli rokonainkat tiszteljük, és a távoli idők letűnt sumér, etruszk, szkíta vagy dravida kultúrái se tűnjenek idegennek. így segít a nyelvtörténet és az archeogenetika nekünk „otthon lenni a világban" térben és minden időben.
Baji Lázár Imre

Nyelvünk rezervoár, benne az elfelejtett ősök árnyai emlékeztetnek a mindenkori hódítóknak alávetett túlélők, a köznép méltóságára. Vajon igaz-e a tétel, amit az archeogenetikai leletek sugallnak, miszerint a magyar nyelv terjedése döntően a domináns elitek által történhetett? Egyáltalán domináns elit volt-e a honfoglalók között az ugor elem, és hol, hogyan kerülhetett a magyar nyelvbe az ógörög, a kelta vagy a sumér szókészlet? A nyolcszáz éve alig változott nyelvet egy 15 százalékos uralmi kisebbségben továbbélő, nem uralmi kisebbség két évszázad alatt uralkodóvá tehet-e a Kárpát-medencében intézményes oktatás és média hiányában, latin hivatali és szertartás nyelvhasználat mellett?
Vajon ezt a magyar nyelvet beszélte-e Árpád törökös kultúrájú, magát „rendíthetetlen szabíroknak vagy szavárdoknak" nevező népe?
Baji Lázár Imre Vissza