Előszó
Az olvasó szöveggyűjteményt tart a kezében. A Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékén neveléstörténeti kurzus keretei közt dolgozzák fel a hallgatók a címben foglalt témakört. A történelmi korok gyerekképe, tanárképe, iskolaképe a tanulmányozás tárgya.
A szűken vett neveléstörténet forrásai is kimeríthetetlenek, hiszen csak a magyar intézménytörténet is ezer év anyagát elemezheti. Más szempontból viszont nélkülözhetetlen, hogy szuverén értelmiségi pályára készülő tanárjelölt ne forráselemzések alapján alakítsa ki magában „elődeiről", elődei helyzetéről, attitűdjeiről azt a képet, melyet aztán saját pedagógusszerepének megalkotásához repertoárként használ.
Úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy az „elődökről", vállalható és elhárítandó tradíciókról akkor alakul hiteles kép, ha a „gyermekkortörténet" szélesebb kontextusába helyezzük. Szövegválogatásunk másik fontos eleme, hogy a neveléstudomány klasszikus és kanonizált szerzői mellett gazdagon szemelvényez kortárs szépirodalmat is. Ha az archaikus neveléstörténet, a „paleopedagógia" megengedheti magának, hogy saját auktoraiként tartson számon a filozófia, az irodalom berkeiben jegyzett személyeket, akkor - így vélem - ez az eljárás kiterjeszthető, jelentősen gazdagítja tájékozottságunk horizontját.
Ilyen elvek alapján állt össze a "Korok, gyerekek, nevelők szöveggyűjtemény, melyet bízvást ajánlunk bármely gyermekérdekű értelmiségi-képzés résztvevőinek, ezen túlmenően a szélesebb olvasóközönségnek is. A könyv használatáról néhány szót. A kötet alapvetően a kronológiát követi. A máig feltárt első iskolatörténeti dokumentummal, a mezopotámiai agyagtábla bemutatásával kezdődik (A tábla házának fia), s utolsó oldalain napjaink gyerekvilágát, iskolai világát kíséreli meg bemutatni. Függelékben önálló ciklus gyanánt csatoltunk a gyűjteményhez néhány, elsősorban néprajzi értékű dokumentumot, a természeti népek élete és a néprajz által feltárt archaikus paraszti világ - mint tudjuk - emlékeztet az iskola, az intézményes nevelés előtti korszakok gyakorlatára, mégis ezzel a különbségtétellel jelezzük, hogy itt mégsem azonosságról, csupán feltételezett hasonlóságról van szó.
Természetesen néhány szerző különös hangsúlyt kap ebben a gyűjteményben - mely más szempontból nem teljességre törekszik, hanem jellegzetes kristályosodási pontok felmutatására. Ilyen kristályosodási pont Comenius, aki mégiscsak a modern értelemben vett iskola kontúrjait rajzolta meg. S ilyen kristályosodási pont Rousseau, aki kopernikuszi fordulattal látott hozzá ennek a modern értelemben vett, más szempontból mégiscsak elöregedett iskolakép lebontásához. A XIX. század végi, XX. század eleji reformpedagógiák mind Emil asztalosműhelyéből nőttek ki - valljuk, és próbáljuk illusztrálni. Végül szembetűnően nagy arányokkal szerepel a gyűjteményben a XX. század. Erről derűlátó szerzők azt jósolták, hogy a "Gyermekek évszázada" lesz.
Vissza