Korok és üvegek

Előszó

Az antik Róma jól ismerte az üveget, amint azt egykorú görög, etruszk és egyiptomi sírleletek bizonyítják. Az üvegtárgyak zömét importálták, főleg Egyiptomból, így az egyszerű polgárok számára csaknem megfizethetetlen volt. A Kr. e. 1. századra az üvegfúvás technikai újításával a termelés olcsóbbá vált, s így hamarosan a termékek is rendkívül népszerűek lettek. Augustus császár uralkodásának idejére nemcsak Itáliában, de az addig megszervezett provinciákban is sorra nyíltak az üveg műhelyek. Pannónia provinciában a helyi üvegipar viszonylag későn indult. A Kr. u. 1. századból ismert - és rendszerint csak töredékesen ránk maradt - összes üvegedény vagy észak-itáliai, vagy (ritkábban) valamelyik keleti provinciából származó importcikk. A Kr. u. 2. században a pannóniai piacokat főleg a germániai (Köb, Trier, etc.) és - kevésbé - galliai üvegkészítő centrumok látták el áruval. A század vége felé - főként betelepült mesterek és felszabadított rabszolgáik közreműködésével - megindult a pannóniai termelés is, elsősorban a Borostyánút mentén és a nagyobb városokban (Savaria, Brigetio, Aquincum). Ez utóbbi polgárvárosának déli részében üveghutára utaló összeolvadt rögök kerültek elő az ásatások során (Barkóczi 27 old. skk.). A műhelyekről semmi biztosat nem tudunk, de igen valószínű, hogy a jelenlegi Bécsi út mentén a római kor iparos negyed edény- és téglaégető kemencéi között néhány üveghuta is működhetett. Hogy az aquincumi műhelyek a 3-4. század folyamán tömegtermelést folytattak, arra bizonyíték éppen a Bécsi út menti, térben és időben rendkívül kiterjedt temető sírjaiból előkerült üveg mellékletek száma és változatossága. Némelyik sírban négy-öt üvegedényt is elhelyeztek - valamennyi helyben készült terméknek bizonyult. Ezek már nem luxuscikkek - többségük vagy egyszerű asztali edény (kancsók, poharak), vagy finom olajokat, kenőcsöket tartalmazó illatszeres üvegcsék. A női sírokban gyakori, tarka üveggyöngyökből felfűzött nyakláncok, karkötők virágzó gyöngykészítő iparra utalnak. Ezekből sokat exportálnak a provincián kívüli területekre is; az alföldi szarmata sírokból gyakran többszáz darab is napvilágra kerül. E „barbár" törzseknek azonban valószínűleg saját gyöngykészítő iparuk is fejlett volt. A népvándorlás kor viharos évszázadaiban a római üvegművesség csak a viszonylag békességes vidékeken élhetett tovább, hogy átörökítse gazdag hagyományát az eljövendő korszak mestereinek. Vissza