Korniss Dezső kiállítása

Előszó

Régen várt gyűjteményes kiállítás katalógusi előszavaként íródtak e sorok, már csak a katalógus adta terjedelem miatt sem vállalkozhatnak tehát Korniss Dezső közel fél évszázados munkásságának az elmélyült bemutatására. Egyébként is nemsokára nyomdába kerül Korner Éva könyve Korniss Dezső újabb műveiről, jószerével elkészült már Hegyi Lóránd nagyszabású monográfiája is. De hivatkozhatunk az életművet vagy egy-egy korszakát elemző, már megjelent rangos tanulmányokra is, mindenekelőtt Mezei Árpád, Korner Éva és Hegyi Lóránd írásaira, a Művészet c. folyóirat Korniss különszámára vagy a Hatvany Lajos Múzeum kitűnő Korniss kiadványaira. Korniss művészetének az értékét, életművének a jelentőségét a magyar művészettörténeti irodalom tehát már felismerte, nem kell most, a gyűjteményes kiállítás alkalmával ,,felfedezni" vagy először vállalkozni az életmű fontosabb állomásainak a bemutatására, a főművek ismertetésére. Ezért e bevezető feladata nem lehet más, mint felhívni a figyelmet Korniss művészetének a főbb vonásaira.
Korniss életműve - az életművön áthúzódó szellemi egység ellenére - több szakaszra bomlik, illetve több csoport különíthető el benne, s e csoportok némiképp a kronológiai szakaszolásra is utalnak.
Az első szakasz még a felkészülés és útkeresés jegyében zajlott, jóllehet már korán kezdtek kirajzolódni a kornissi művészet főbb vonásai és érezhető az a törekvés is, hogy művészetében integrálni akarja a modern nyugateurópai festészet számos eredményét. Emellett érződött az is, hogy Korniss művészete mélyén drámai anyag rejtőzik és művészi gondja, hogy az eredendő valóságélményéből, valóságközelségéből fakadó drámai expresszivitást miként tudja kordában tartani a művészi forma szabályozójával, miként teheti alkalmassá e drámai élményvilágot a művészi értelmezés számára.
A korai képein mindez még inkább feladatként és lehetőségként körvonalazódott - a későbbiekben mind tudatosabb művészi programmá vált és remekművek sora bizonyította, hogy Korniss megtalálta az egyensúlyt a drámai tartalom, az expresszivitás és a művészi forma szabályt kereső objektivitása között, a szubjektív és objektív összetevő a magyar festészetben ritkán található egyensúlyba került. Különösen a szentendrei korszaknak nevezett periódusát jellemezte ez. Mint ismeretes, Korniss a szentendrei sorozatában alakította ki Vajda Lajossal együtt indulva, majd a továbbiakban más úton járva azt a stílusát, amelyet tudatosan a bartóki programm képzőművészeti parafrázisának szánt. Vissza