Uj Idők 1943. november 13.

Előszó

Részlet:
Dante, a költő-tudós

A középkori társadalom egységes kultúrája, tudománya és világfelfogása, gondolkodásmódja és szellemi jelentésalkata nemcsak a nagy skolasztikus rendszerekben s a gótika csúcsíves formarendszerében, hanem a költészetben is megtalálta a maga egynemű kifejezésmódját: Dante Divina Commedia-jában. Aquinoi Szent Tamás művei száraz logikus iratok minden retorikai csillogás nélkül. S mégis költő: az Úrnap ünnepi zsolozsmája számára az Oltáriszentségről írt Pange lingua-ja csodálatos formai és tartalmi tökéletességű költemény. De filozófiai rendszere megihleti a költészetet is, Dante Isteni Színjátékát: az igazi költészet mindig filozófia is, amelynek elvi tartalma nélkül a költő világ- és életfelfogása üres és lapos s nem tud magából századokra állandó szellemi energiát kisugározni.
A Divina Commedia a középkori társadalom szellemének hatalmas kommentárja: a középkor egész tudományát, filozófiáját, világfelfogását egybefoglalja. Remekművű csillogó híd a középkori tudomány és költészet között. Nagy világnézeti gondolatepika, de véges-végig hatalmas líra is, amelyben Dante önmagát tárja fel, mindazt, amit jómaga és a környező társadalom a világról és az emberi életről látott, hallott, tanult s mindenek felett megélt. Ennek a hatalmas költői épületnek már pontos arányaiból a középkor szisztematikusan csoportosító, szervesen tagoló gondolkodása szól hozzánk: a költői dómnak mind a három hajója harminchárom éneket zeng, amelyekben a világ, az élet, a történet minden jelenségének és alakjának megvan a maga kiszabott elvi helye. sorrendje és szimmetriája. Vissza