Előszó
Magyarországon sajnos a korábbi évekhez viszonyítva egyre több a drogbeteg. Legtöbbször valamilyen lelki betegség vagy súlyos emberi probléma következtében áll elő rendszeres fogyasztás és hozzászokás. Tapasztalható, hogy a veszélyezettek száma rohamosan nő. A függőségnek mondható esetek száma is gyarapszik, kezelésükre ma még általánosan elfogadott szisztéma nincs. Aki súlyos betegekkel találkozik - és mind többel fogunk találkozni, hiszen a nyugati életforma és a demokratikus piacgazdaság e vadhajtása könyörtelenül elér bennünket -, tudja, hogy a drogbetegség a legrettenetesebb kórok egyike. Rosszabb, mint az elmebaj, hiszen azt lehet kezelni, ott van jobbulás, marad valami perspektíva. A drogbeteg - a súlyos függőségben szenvedő (addikció áldozata, szenvedélybeteg) - a gyors pusztulás felé halad. Ha ez testi vagy szellemi értelemben nem következik be, szociálisan mindenképpen megtörténik. Fiatal ígéretes életek kerülnek gyorsan a társadalom peremére, válnak rendőrségi esetté, elmegyógyászati ellátottá, sürgősségi osztályok visszatérő ügyfeleivé. A család és a környezet tehetetlen. Orvos csak akkor tehet valamit, ha a drogbeteg nagy bajban van, állapota miatt nem tud ellenkezni. Különben rohan végzete felé. Néha vannak fellángolások, amikor segítséget kér, elfogad. Ilyenkor a családtagok, barátok, hivatali illetékesek megpróbálnak támogatást adni ahhoz, hogy valamilyen kezelési formában "bennemaradjon" a beteg. Többnyire ez csak ideiglenesen sikerül. A visszaesések szinte elkerülhetetlenek. A gyógyulás csal: hosszú, többnyire intézményes, az egész életformát átalakító, a közösség gyógyító erőit mozgósító kezelésben lehetséges. Sokféle ilyen rendszer létezik. A Syanon, a Phoenix House, a Patriarch, a Leo Amici és sok más szisztéma azonos elveken működik. Szinte újra kell tanítani élni a drogbetegeket. Hihetetlen nehéz feladat ez, teli buktatókkal, szövődményekkel. Óriási hit és elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki ilyen rendszerekben dolgozzon.
Miután Magyarországon különféle elszigetelt csoportok próbálnak tenni "valamit" egy-egy jól hangzó, külföldről átvett, de nem adaptált elmélet alapján, sokszor kudarcra vannak ítélve mert csak kis szeletét látják az egyre jobban terjedő devianciáknak. Szükséges volna ezen csoportok együttműködése közös irányelvek szerint. Nem szükséges az egészségügyben kialakult hierarchia fenntartása, hisz megfelelő TEAMek el tudják látni az addikció során felmerülő összes problémát. Továbblépve, az addikcióktól megszabadult kliensek maguk is segítőkké válhatnak, s az így felépített rendszer egy idő után önfenntartóvá válik.
Vissza