Ötemiszuli Szalamat

Előszó

Részlet:
ötemiszuli Szalamat
Magyar ember, de még kutató is meglehetősen ritkán fordult meg Közép-Ázsia hatalmas országában, Kazakisztánban: Vámbéry Ármin 1862-ben indult el világhírűvé vált útjára, Almásy György 1900-ban, majd 1906-ban gyűjtött állattani, földrajzi és néprajzi adatokat, Prinz Gyula 1906-ban járt a Tien-san vidékén, s értékes, pontos néprajzi megfigyeléseket tett. A legtöbbet Mándoky Kongur István turkológus járt gyűjtőúton Kazakisztánban. Főleg nyelvészeti adatokat gyűjtött Torma József, néprajziakat Bartha Júlia, s ugyancsak etnográfiai gyűjtést végzett a fotóművészet eszközeivel Kunkovács László. A legutóbbi időkig Almati (korábbi neve Alma-Ata) volt a kazak föld legfőbb városa, amelynek múltjáról ezt írta Almásy György: "A XIII. század végén a Dzsingisz kán örökségéből alakult Csagatáj kánság fővárosa volt, amelyből később a XIV. században Timur-lenk uralmának kiinduló pontja lett". Ebben az ősi, s egyben hősi múlttal rendelkező városban él egy kazak művész, aki munkássága és magyar kapcsolatai miatt számot tarthat a magyarországi közönség érdeklődésére is.
Egy művésznek, tehát egy fokozottan érzékeny embernek, különösen fontosak lehetnek a megélt élmények. A cserkesz ősökkel bíró kazak festő és grafikus, Velitegi Ötemiszuli Szalamat nem mindennapi élményeket volt kénytelen átélni eddigi élete során. Az 1939-ben Sungáj aulban, a kazak-orosz határtól harminc kilométerre született művész Kazakisztán nyugati részén, egy Boszkuncsak nevű vidéken élt gyermekkorában: élénken emlékszik ma is a háború utáni nélkülözésre, az 1947-ben a szomszédságukban építeni kezdett katonai bázisra, az innen, Kapusztin-Jar területéről indított és csaknem a kazakok házaira visszahulló pilóta nélküli repülőgépekre, a veszélyes sugárzástól idejekorán meghalt emberekre, az egyre gyakrabban torzszülötteket világra hozó anyákra, a hat lábbal született lovakra, s emlékszik az 1951-ben kitelepített lakosságra is Nem tudja kitörölni lidérces álmai közül az 1986. december 16-án Alma-Atában Vissza