Fülszöveg
Körmendi Lajos 1946-ban született Karcagon. Művei: Barbaricum (versek, 1981), Boldog emberek (szociográfiák, 1985), Művész Pista huszonegye (kisregények, 1987), A gyökeres állat (versek, 1992), Vad játékok (novellák, 1994), Édesem, ma oly fanyar vagyok (versek, 1995), Telefax a Megváltónak, avagy IV. Louis Bejgliumban (ifjúsági naplóregény, 1995), A puszta fiai (műfordítások a kazak költészetből, 1996), Magánkrónikák (novellák, 1996), Kurgán (versek, 1997).
Körmendi Lajos új könyvében folytatja a magyar világ szociografikus fölfedezésére (első prózai kötetével, az 1985-ös "Boldog emberek'-kel) megkezdett munkát. Ezúttal - egyebek mellett - a hajósi sváboknak a solti lapálytól nem ritkán Szibériáig, az erdélyi magyaroknak időnként a Duna-delta haláltáboráig tartó vesszőfutásáról, a világba szétszóratott honfitársaink pokoljárásáról szólnak a Körmendi-írások. A huszadik századi magyar történelem fordulópontjainak, a világháborúknak, forradalmaknak s ellenforradalmaknak a leglényege...
Tovább
Fülszöveg
Körmendi Lajos 1946-ban született Karcagon. Művei: Barbaricum (versek, 1981), Boldog emberek (szociográfiák, 1985), Művész Pista huszonegye (kisregények, 1987), A gyökeres állat (versek, 1992), Vad játékok (novellák, 1994), Édesem, ma oly fanyar vagyok (versek, 1995), Telefax a Megváltónak, avagy IV. Louis Bejgliumban (ifjúsági naplóregény, 1995), A puszta fiai (műfordítások a kazak költészetből, 1996), Magánkrónikák (novellák, 1996), Kurgán (versek, 1997).
Körmendi Lajos új könyvében folytatja a magyar világ szociografikus fölfedezésére (első prózai kötetével, az 1985-ös "Boldog emberek'-kel) megkezdett munkát. Ezúttal - egyebek mellett - a hajósi sváboknak a solti lapálytól nem ritkán Szibériáig, az erdélyi magyaroknak időnként a Duna-delta haláltáboráig tartó vesszőfutásáról, a világba szétszóratott honfitársaink pokoljárásáról szólnak a Körmendi-írások. A huszadik századi magyar történelem fordulópontjainak, a világháborúknak, forradalmaknak s ellenforradalmaknak a leglényege mutatkozik meg. Körmendi sorrendben tizenegyedik kötetére is jellemző mindaz, ami miatt olvasó és szakmabeli szereti az efféle irodalmat: a néplélektani, népnyelvi, történeti s néprajzi hitelesség, a tömörség és az emberség iránti föltétlen elkötelezettség.
Sarusi Mihály
Körmendi Lajos a kelet-magyarországi írótársadalom markáns és meghatározó egyénisége, aki egy már-már kihalásra ítélt műfaj, a szociográfia, azon belül is az irodalmi igényű tényfeltárás elkötelezettje. Ismét olyan témákhoz nyúl, melyekkel sem a tudományos kutatás, sem a szépirodalom mindeddig nem foglalkozott kellő súllyal, holott sorsunk, történelmünk részei, és talán a jövőnk szempontjából sem közömbös azok irodalmi-lelkiismeretű megismerése. A szerző elsősorban nem könyvtárak és kutatóintézetek felhalmozott ismeretanyagára hagyatkozik: a legilletékesebbektől, a résztvevőktől tudja a leghitelesebb információkat, ezáltal válik érdekessé, izgalmassá és főként olvashatóvá mindaz, amit leír.
Tar Sándor
Vissza