Korlátgyakorlatok

Előszó

A korlátgyakorlatok az elmúlt években tartalmilag gazdagodtak, megújultak. Ez nemcsak az egyre bonyolultabb és időnként váratlan, meglepő mozgásformák létrejöttében jut kifejezésre, hanem a gyakorlatok kompozíciós felépítésében, az elemek többségének végrehajtási stílusában, technikájában is. Ebben a viszonylatban a leglényegesebb a tornára oly annyira jellemző tendencia: a végrehajtott gyakorlatok arzenáljának szakadatlan megújulása, nehézségi fokuk progresszív növekedése. Még egyáltalán nem régen, a 7o-es évek elején, a duplaszaltó leugrás a legjobb mesterfokú tornászok privilégiuma volt; ez ma már a fontosabb versenyeken gyakori, átlagos leugrás, de napirenden vannak a hossztengely körüli fordulatokkal végzett többszörös szaltók.
A támaszban, lendülettel előre végzett fordulatok elérték a lehetséges határt - 45 fokot, a hagyományos "kétkezes" fordulatot pedig nemcsak kézállásba befejezve hajtják végre, hanem függésbe is, sőt elő re szaltó leugráshoz. Az előreszaltó támaszba, hosszú ideig "tiltott gyümölcs" maradt a tornászok számára, manapság azonban szabadon felhasználható a dinamikus kapcsolatokban, egyesítve fellendülésekkel hátra, követheti a finnbillenéseket, billenőseket, a fordulattal végzett hátra lendüléseket - sőt kivitelezhető sorozatban is. Széles körben kezdték alkalmazni a merész, kompozíciós szempontból vonzó,lendületes elemkapcsolatokat lelendülésekkel függésbe, láb belendítésekkel előre és hátra, fordulatokkal - oldal helyzetben. Vissza