Táltos rovás, hadi rovás (dedikált példány)

Fülszöveg

2006 szeptemberében a székesfehérvári "Zöldtanya" egyik előadója voltam a Koppány emlékére tartott rendezvényen. A rendezvény záróeseménye az esti Szertűz volt, melyet Karaul, az "őrző táltos" celebrált. A Szertűz után még jó ideig beszélgettünk hagyományról, kultúráról, rovásírásról, az ősök tiszteletének lélekből fakadó szükségességéről. Karaultól tudom, hogy az összerovást hadi rovásnak, a hangzóugratásos írást köz vagy táltos rovásnak, míg a betűírást fejedelmi rovásnak nevezték eleink.
Ez a könyvem csak a táltos rovást és a hadi rovást tárgyalja, ugyanis ez a terület a legkevésbé ismert része rováskultúránknak.
Tudomásul kell vennünk - a hagyományokhoz való ragaszkodás mellett -, hogy a rovásírás stílusa az íráshordozó és az írószerszám változása miatt szintén óriási változáson ment és megy át. Ebből következik, hogy a rövidítéses írásunk ma rendkívül változékony. A papír, mint íráshordozó, szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, tehát nem kell takarékoskodnunk a hellyel. Ezért kerülhetett előtérbe a betűírás a rövidítéses írás helyett. Ma a tanulók először a betűírást tanulják meg, s csak később váltanak magasabb szintre, ezért megfigyelhető, hogy összerovásaikban minden betűt jelezni kívánnak. Ez az írásmód nagy kuszaságot eredményez, az írásmutatványok nem olyan szépek, világosak, szellősek, mint a régi írások. Ez már a csikszentmártoni feliraton is megfigyelhető.
a könyv - szándékaim szerint -segíteni szeretné a Tisztelt Olvasót a rövidítéses rovásírás elsajátításában és magabiztos használatában. Példák sokasága mutatja be a hangzóugratás és az összerovás szabályait, lehetőségeit, mindig szem előtt tartva a legfontosabb szabályt: olyan szinten kell írnunk, hogy akinek szánjuk, el tudja olvasni. Vissza