Fülszöveg
A fiatal író első kötetének novellái egy sajátos, különös világ építőkövei. A novellák hősei egyidejűleg mindennapi és szimbolikus figurák, akik illúzióik-rögeszméik és a valóság - a körülmények, a tárgyak és az idő - kettős fogságában vergődnek.
A Gyűlölet hivatalnoka húsz éve végzi kilátástalan körforgását lakóháza, hivatala, megrögzött szokásai között; egy éjszakán rádöbben eltékozolt lehetőségeire, de már késő, már nem szabadulhat, már örökre a tárgyak foglya. A Házmester az alagsor folyosóin, kamráiban, a penészes falak közt tengődik, minden emberi kapcsolattól megfosztva. Egy másik ember megjelenése olyannyira felkavarja, hogy képzelgéseibe menekül a rideg valóság elől. A Levélhordó hajnalonkint újságokkal és levelekkel tömött táskáját cipelve jár háztól házig, s olthatatlan kíváncsisággal leskelődik mások élete után. Senkivel se kerül kapcsolatba, vagy ha kerül, akkor is fonák módon. Az Agglegény ki tudja, mióta éli pénzhajhász, gőgös, technokrata életét. Egy hét végi...
Tovább
Fülszöveg
A fiatal író első kötetének novellái egy sajátos, különös világ építőkövei. A novellák hősei egyidejűleg mindennapi és szimbolikus figurák, akik illúzióik-rögeszméik és a valóság - a körülmények, a tárgyak és az idő - kettős fogságában vergődnek.
A Gyűlölet hivatalnoka húsz éve végzi kilátástalan körforgását lakóháza, hivatala, megrögzött szokásai között; egy éjszakán rádöbben eltékozolt lehetőségeire, de már késő, már nem szabadulhat, már örökre a tárgyak foglya. A Házmester az alagsor folyosóin, kamráiban, a penészes falak közt tengődik, minden emberi kapcsolattól megfosztva. Egy másik ember megjelenése olyannyira felkavarja, hogy képzelgéseibe menekül a rideg valóság elől. A Levélhordó hajnalonkint újságokkal és levelekkel tömött táskáját cipelve jár háztól házig, s olthatatlan kíváncsisággal leskelődik mások élete után. Senkivel se kerül kapcsolatba, vagy ha kerül, akkor is fonák módon. Az Agglegény ki tudja, mióta éli pénzhajhász, gőgös, technokrata életét. Egy hét végi kirándulás, amelyben kikapcsolódást keresne, a végsőkig feldúlja: eltéved a természeti világ és saját belső világának vad burjánzásában. Az Aggastyán-t szabályosan ismétlődő, soha véget nem érő körsétáin már egyedül csak a többi ember iránti beteges kíváncsiság, gyanakvás, gyűlölet élteti; amikor egy idegen jelenik meg a környéken, akitől talán szabadulást is remélhetne, elűzi, mert képzelgései világából már nem is akar szabadulni.
Kivételes atomszférateremtő erő, biztos kompozíciós érzék és merész újat akarás jellemzi Lugossy Gyula prózáját. A legapróbb, elemi jelenségben is az egyetemeset, törvényszerűt keresi; az emberi létezés alapténye érdekli, izgatja, ezt kutatja mikroszkopikus részletességgel, s ugyanakkor lényegretörő nagyvonalúsággal.
Vissza