Kórélettan

Előszó

A KÓRÉLETTAN ÉS FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE
Az ember kórélettana t.k. "a beteg ember élettanával", kórosan működő szervek functiózavaraival foglalkozik. A betegségek lényegét vizsgálva, kutatja az azokat előidéző okokat és a betegegek kifejlődésének a törvényszerűségeit. Nem a betegségek klinikai tünettanát tárgyalja, hanem a kőrös functiózavarok mechanismusát igyekszik felfedni és a betegeken észlelt kóros tünetek magyarázatát megadni. Egyszóval a kórélettan az orvostudomány természettudományos elmélete.
A betegségek lényegéről alkotott felfogás az idők folyamán lényeges változáson esett át. A különböző kórok természettudományi ismerete és természetfilozófiai beállítottsága szabta meg az illető kor elképzelését a betegségek lényegére vonatkozóan.
Kezdetben, a Hyppokrates, ill. Galenustól származó Immorális pathológia uralkodott évszázadokon át. A humoralis pathológia hívei a betegség lényegét a testnedvek /vér, nyál, fehérepe, feketeepe stb./ hibás keveredésében: dyskrasiában vélték felismerni, s a betegségek kivizsgálásánál is az egyes váladékok, orrváladék, hányadék, verejték, vizelet stb. játszották a döntő szerepet.
Demokritos hatására azután később, a humoralis pathologia helyére a solidaris pathológia került. Most már a betegség lényegét nem a nedvek hibás keveredésében látták, hanem a szervezet szilárd állományának kóros megváltozásában keresték. A solidaris pathológiával szemben állott egy másik felfogás, az animismust amelynek hívei a betegség lényegét a lélek kóros voltában keresték, szerintük minden betegség székhelye a lélek és a testi elváltozások csak másodlagosak.
A természettudományok fejlődése: fizikai és chemiai ismeretek kibővülése, de különösen újabb vizsgáló eszközök, így a mikroszkóp felfedezése a betegségek lényegére vonatkozó felfogást is megváltoztatta. A sejtszerkezet megismerését, később a mikroorganismusok felfedezését tette lehetővé a mikroskóp használata és így az eddig tisztán spekulatív, idealistikus, talajtalan elméletek helyére jobban megalapozott felfogás, a solidaris pathológiának egy modernebb megnyilvánulása: a Virchow-féle cellularis és organolocalisatiós pathológia lépett. Eszerint a szervezet sejtcsoportokból, sejtterritoriumokból áll és a betegségek megindítója, pl. a baktérium, károsító hatását közvetlenül ezen sejtcsoportokra fejti ki, helyi folyamatokat okoz /organolocalisatio/ és ezen helyi folyamat azután direct terjedés után betegíti meg a szervezet többi sejtcsoportját, idézi elő az általános betegséget. Bár kétségtelen, hogy Wirchow felfogása /virchowizmus/ a maga idejében hézagpótló volt és az ő munkásságának az eredménye a különböző kóros állapotok morphológiai leírása és osztályozása is nagy hatást gyakorolt az orvostudomány többi ágára: bakteriológia, immunitástan, chemotherapia stb, mégis a virchowismus a tudományos fejlődés kerékkötőjévé vált. Vissza