Digitális elektronika I.

Előszó

Az ember sok évezredes törekvése, hogy munkájának megkönnyítésére különféle gépeket szerkesszen. Ugyanakkor a XVIII., XIX. majd a XX. század egyre gyorsuló tudományos-technikai fejlődése is csak a fizikai munka gépesítését tette lehetővé - igaz, egyre magasabb fokon - egészen századunk közepéig. Ekkorra teremtődtek meg a feltételek és ekkorra váltak sürgetővé az igények a nem alkotó jellegű szellemi munka gépesítése iránt is. Ehhez viszont szükség volt az ilyen jellegű feladatok elvégzésére szolgáló gépek (automaták, számítógépek) felépítésével, működésével foglalkozó elméleti és műszaki tudományágak kifejlesztésére.
Itt kapcsolódik ezekhez, a mindössze pár évtizedes múltra visszatekintő modern tudományterületekhez egy több, mint 2000 éves tudomány, a formális logika tudománya. Mint olyan sok tudomány, ez is az ókori görög tudósoknak köszönheti megszületését. A formális logika az emberi gondolkodás törvényszerűségeit próbálta feltárni, természetesen a korabeli ismeretek szintjén.
A kérdést nem biológiai, fiziológiai oldalról közelítették meg, mivel ilyen ismereteik nem voltak, még nem is lehettek. Azt tanulmányozták, hogy az ember a tudomására jutó ismereteket miként képes feldolgozni, értelmezni, miként képes következtetéseket alkotni.
A formális logika ezt a folyamatot egyszerűsítve és elvonatkoztatva, az alaki jellemzőket kiemelve a következőképpen tárgyalja:
A következtetések megalkotásához bizonyos állítások, előtételek (premisszák) szükségesek. Minden egyes állítás, előtétel csak kétféleképpen értékelhető: igaz vagy hamis (azaz nem igaz). Érezhetően jelentős egyszerűsítés ez, szemben a köznapi életben megszokott állításainkkal, amelyek - sok esetben - részben igazak, részben nem. Vissza