Körbe-körbe

Előszó

Ez a könyv arról a körről szól, amelyben az emberiség, mint az őrült, úgy pereg és pedig a világ teremtésének első pillanatától kezdve és valószinűleg a világ létének utolsó pillanatáig. (Vannak ugyan tekintélyek, akik azt tanítják, hogy a kör előbb kihül, mint a föld, de én azt hiszem, a dolog tart véges-végig.)
Az élet legfontosabb tárgya, ténye és ügye tehát a téma, amelyet Schnitzler Arthur - német, de a világ legelső új iróinak egyike - könnyü párbeszédekben földolgozott. Frivol olvasónak, első tekintetre, ezek a dialogusok frivolaknak tetszhetnek. De ha belemélyed a könyvbe, hamarosan meggyőződik, hogy ez nem érzékiséget csiklandó, mulattató dialogusok gyüjteménye, hanem egy vakmerő és végeredményében inkább szomorú tanköltemény ama bizonyos körről, amelyről őszintébben, keményebben, közvetetlenebbül nem beszélt még senki. Schnitzler, nemhiába orvos és természettudós: okmányokat gyüjtött itt össze, olyan dokumentumokat, amelyből a jövő helyreállíthatja a mi szellemi és érzéki életünk természetrajzát, a ma pedig: láthatja, megismerheti és értheti azt. Amire a gyanakvó és álszenteskedő azt mondhatja: nos, ez a tudomány feladata és nem a költőé, menjen az orvos úr, irja meg latinúl, mint ahogy régi jó szokás és hagyja meg a társadalomnak az ő erkölcseit - lepel alatt tovább rothadni - és nem bántsa az asszonyok és a gyermekek illúzióit! Vissza