Korbán II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

A passzió

Az ótestámentomnak egyik legszebb képe az, hogy a bűn a megátkozott földről bosszúért kiált fel az égre. Az egész ótestámentom egyetlen egy óriási képbe fogható össze : a bűn miatt nyomorúságra jutott ember segítségért kiált fel az égre. Nyomorúsága három okban rejlett : nem ismerte bűnét, nem bánta meg és nem hitt a kegyelemben. Ez a bűn végső állomásának, a megátalkodottságának állapotrajza.
Isten hallotta ezt a kiáltást. Öröktől fogva szerette az embert, segíteni akart rajta, de nyilvánvaló volt, hogy a bűnt nem lehet az emberből kiirtani. Nincs az az operáló kés, amelyik a vérbajt kimesse a szervezetből. A bűnt nem lehetett az emberiségből kinevelni. Nincs az a dresszúra, amelyik a hiénából bárányt neveljen. A bűnt nem lehet törvénnyel zabolázni. A perzsa királynak még a tengert sem sikerült megláncolnia, hogy lehetne törvények láncaival lekötni azt az erőt, amely hatalmasabb a viharzó óceánnál: az emberi indulatok gonoszságát.
A bűnt csak megbocsátással lehet megszüntetni.
De megbocsátani csak annak lehet, aki megbánta bűnét s ezt a bocsánatot élete legfőbb javának látja. Olyan nagynak, hogy magát tökéletesen méltatlannak tartja reá. Nincs bűnbocsánat bűnbánat nélkül. De bűnét csak az bánhatja meg, aki megismeri egész szörnyűségét, rájön micsoda rontás és nyomorúság a bűn következménye. Vissza