Koppány Attila kiállítása

Előszó

Koppány Attila pályakezdésére legerőteljesebben az építészeti és természettudományos gondolkodás hatott, amely festészetében és rajzi munkásságában is sajátos elveken alapuló, speciális nyelv kialakulásához vezetett. Ennek legfőbb elemei a vonal, a sík, a körvonalakra redukált forma és gazdagon burjánzó részletei, valamint a szín, de ami ennél is fontosabb, a színes síkokból és absztrahált természeti motívumokból való racionális, sőt tektonikus képépítés, amelynek eredményeként a műben a lírai színválasztás és látomásos megjelenítés ellenére is megőrződik a leképezett forma valósággal való lényegi kapcsolata: reális léptékviszonya, valós arányrendszere és a természet belső mozgásait megelevenítő formakezelés.
Talán éppen ezzel magyarázható, hogy művészetében az önálló látásmód és kifejezés elsőként organikus formációkban öltött testet, s csak jóval később jelentkeztek azok a kristályos szerkezetek, amelyek az elvonatkoztatás újabb fázisaként a képi elemek komplexebb rendszerbe tagolódásához és univerzális tartalmak kifejezési lehetőségéhez vezettek.
A külső- és belső erők küzdelmét sejtető képalkotói módszerében előbb a lebontás, dekonstruálás, majd az egymásnak feszítés, a dekonstruált elemek új mondanivalót hordozó motívummá való összekapcsolása, végül a töredékek egészben való láttatásának igénye dominált és az ezt szolgáló kettős formafelfogás: egy erőteljes vonalas szerkezetbe rejtett, árnyalt világ. Vissza