Fülszöveg
az Űzőn közöny nek mindenekelőtt az a nagv érdeme, hogy szerencsés kapcsolatot teremtett szépirodalom és filozófia kozt s ez a műve sem esszégyűjteménv, nem különböző „meditációs ob|ektu-mok" felsorakoztatása, mint Hamvas Bélánál általában, tehát nem gondolatszilánkok, aforizmák vagy eltérő tárgyú cikkek osszeszede-se, hanem lényegében egyetlen nagy téma összefüggő kifejtese.H. Gy. hatalmas munkával, terjedelemben is imponáló könyvben mutatta meg a magyar irodalom filozófiai és a magyar filozófia irodalmi le-hetaségeit Nem értekező próza ez a szó elrontott értelmében, nem nyűgös műnyelv nyikorgása és lelket ölő szárazsága, hanem eleven emberi beszéd „felszivárványolása" egy nagyszerű filozófiai nyelvművész keze nyomán Eiszáradt, kivénhedt filozófiai eszmekarók hajtanak ki, burjánzanak a sápadt szobanövények, soha nem látott virágokat hoznak a kitalált palánták. S ne feledjük: mindez magya-rull A magyar filozófiai nyelvnek kínálja fel ezeket a lehetőségeket H. Gy, melyeket ha nem !studnak (ly jókedvű (zességgel követni aszténiás alkatok, tanulni, idomulni hozzá, csipegetni belőle nemcsak lehet, de azt hiszem ajánlatos a magyar filozófiai irodalom gazdagítása és megkedveltetése érdekében Az Özön írci/ónK termékenyl-tö nagy eső az eltikkadt magyar filozófiára "
Hanák Tibor. A nélkülözhetetlen bírálat. Bécs 1983 ISze'lharfaJ » bármennyire elvont kérdésekkel foglalkozzék is a szerző, filozofálása - irodalom, prózája-költészet. H. Gy. nem szereti, ha méltatói külön kitérnek nyelvének utat törő leleményességére, frissességére. Azt. hogy több mint negyedszázados külföldi tartózkodás után az egész magyarság nyelvi tanítómestere is, nem tartja külön érdemnek. Mégis jó lenne, ha mostani teljesítményét a magyar filozófiai nyelv terén nem az utókornak kellene Nietzsche Zarathustrája mellé helyeznie".
Ribánszki László (Új Látóhatár 1984 június 281 „ Sajnálnivaló a magyar filozófus, mert gondolatait csak valami fura jiddis-szerűséggel tudja papírra vetni, amely jiddis a konyfia-latin és a pesti német gombócnyelő keverékéből tevődik össze. H. Gy. filozófia-nyelve ellenben olyan szépen csörgedezik, mintha páz-mányi természetességgel csorgatná a szavakat.-.IVIódszerének kulcsa a szabad lengés. ,A rcmetehajlam, az eleata életrend hozzásegít a meditáció eszményi előfeltételéhez s ez a szabad lengés. Kommentátorok, elöimádkozók erríl eleve lemondtak s szinte sohasem értesülnek róla, hogy ők maguk mit gondolnának—ha gondolnák s mi volna tulajdon világképük matrixa. Ha a szabad lengést, a szellemi függetlenségnek ezt a filozófus-minimumát meg nem valósítjuk, akkor sem századunk való lényegét nem mérhetjük fel az ideológiák rejtő álarca mögött, sem arról nem tesz halvány fogalmunk sem, hogy manipulátorok, szekták, ál-megújhodások csörömpölő lármájával mit sem törődve-az emberiség hová-merre tart a történelmi időben'. (Gömöri György; Beszélgetés H.Gy.-vell'
Lökkös Antal (Katoliki.s Szemle 1984/3) A hatvanas évek közepétől sorra jelentek meg ezek a könyvek, közöttük a Bábel tornya c. irónikus misztérium, a Pantarbesz c. bölcseleti prózaköltemény, a Hajszálhíd c. versválogatás, a Slrónevető c. drámasorozat. Az Őrző Könyve c. történelemfilozófiai regény, a Golghelóghl c. metafizikai játékciklus, az Intra Muros c. politikaifilozófiai iraktátus, az Özön közönye, bölcseleti elmélkedés, a Szél-ha'rfa c. filozófiai kommentársorozat, a Pepito és Pepita, az Anlbel és most az Éjszaka minden megnS c. regény. E tekintélyes alkotótevékenység eddigi legnagyobb eredménye az 1976-ban megjelent Golghelóghl „moráliajáték-sorozata", amely kilenc drámában fest vizionárius panorámát az ezredik esztendő Európájáról, a világvége eljövetelének szorongató bizonyosságában vergődő koraközépkori emberről, akinek szörnyű félelmeiből vakhit, babona táplálkozik. Ez az egyszerre fantasztikus és naturalista, az apokrif vallási iratok és Rabelais ihletését egyaránt mutató drámaciklus tulajdonképp „metafizikai burleszk",amely nemcsak a Krisztus utáni első évezred végének chiliasztikus tébolyát idézi fel, hanem a második évezred végén az emberiséget próbára tevő atomháborús pszichózist is kifejezi. Bölcseleti pesszimizmust sugall, a manicheus eretnekség világképét fogadja el, sajátos ,negat(v teológiája" szerint a teremtett világon nem Isten, hanem a Sátán uralkodik, és az ember, az emberiség végzetét is a sátáni akarat jelöli ki. Hasonló „metafizikai burleszk" az Éjszaka minden megnő is: gondolatvilágát tekintve mindenképpen a Go/j/ie/dff/i/manicheus-szatanista bölcseletének vonzását mutatja. Szülelése is nagyjából egyidejű a „moráliajáték" keletkezésével, H. Gy. 1972-ben írta, s először mint „bűnügyi regényt" Archie Dum-banon címmel franciául jelentette meg a neves kritikus, tvlaurice Nadeau „Les Lettres Nouvelles" c. könyvsorozatában, amely olyan, nálunk is jól ismert modernek műveit adta közre', mint Borges, Gombrowi cz, Kerouac, Malcolm Lowry és Sorin Titel "
Pomogáts Béla, (KORTÁRS 1985/7)
.fiz Őrző könyve nem új munkája H. Gy.-nek, bár most látott elő- ' ször napvilágot a müncheni Aurora kiadáséban. Deák Ferenc kolozsvári grafikusművész megrázóan szép címlapjával. A kiadó utószavá- ' ból azonban kiderül, hogy/Az Órző könyvét 34 esztendős korában, tehát 1948 ban írta H. Gy., akinek 60-ik születésnapját tavaly ünnepelték barátai és hívei az ország határain belül és azokon kívül, és akik száma légiónyi, hiszen H. Gy. iskolát alapított és nevelt a stílusával, látásmódjával, indulataival, humorával, iróniájával, amely oly kegyetlen, amilyen kegyetlen csak az igazi humanisták humora lehet, akiknél tehát a humor nem a mulattatást szolgálja, de a zokogás ' eltitkolását. A kiadó az utószóban a következőket lrja:,Azelmélyü- 1 lésre képes, figyelmes olvasó csupán a maga felelősségére és vészé-lyére merészkedhet e Rettentő Látások lávafr-lyamára. Az előrajzó | képek, a nyelv költői felfokozottságánál fogva olyannyira hatalmukba keríthetik szimpatikus idegrendszerét, nnint annak a fiatal anyá- I nak, aki a könyvet 1948-ban egy kiadó számára lektorálta és elment
ateje'". Halász Péter ÍŰj Ul6határ 1975szeptember 20j I
H. Gy. „bizonyos, hogy hat a mai magyar irodalomra. A látható, ta ' pasztaiható, olvasfiató bizonyítékokon kívül megerősíti ezt a legjelesebb hazai kritikusok egyike, Domokos Mátyás, aki ezt írta H nak: ,A negyvenes években s a - kertek alatt, megcsináltad azt, amivel nálunk egyszerre csak gombamód próbálkoznak oly sokan, több mint harminc évvel kézőbb s nem restellve, hogy agyuk dinamójá- ' hoz a Tiédből szopják-lopják az áramot. Az ember elmereng azon, hogy ugyan hogy is alakult volna, ha például neked is a ^Sors itt nyit méltó tért. s ami ehhez feltétlenül hozzátartozik: méltó közvetítő kritikai visszhangot?' H. Gy. tehát ihlet, ami nagyon jó dolog, mert az asszociációs szürrealizmus mai, korszerűsített változatának' határozott felszabadító képességei vannak. De az eredeti-mondhat-juk-olyan egyedi jelenség, hogyha megjelenésekor teljesen újszerű volt, megismételni sem lehet".
Sárközi Mátyás (Bécsi Napló 1985 május-június) (Intra Muros) Ki-ki mennyire alkotott magának konkrét elképzeléseket a totális sa/tőszabadságröi - a magam részéről itt véltem hiánytalanul fellelni. Határ falain belül nem létezik cinkos oldalpil-lantás valamely potenciális pro-csoport felé: haladószelleműek és konzervatívok, marxisták és demokraták, rock-nemzedék és nagyapáink egyaránt felhorkanhatnak könyörtelen kor-anallzisén. A rovancsolást ezúttal saját nevében végzi, levetve az irodalmi műfajok szóvivő-szereplőinek álarcát. Amellett új formát teremtve a társadalomfilozófiai esszének, oly mefisztofeleszi fogással, ami a hatá-rológiában edzett olvasót is megiepi A szerző aggályrendszerének tengelyében a jövendő csinálói, a fiatalság áll. Gondolkozásmódjá-ban alaposan jártas, hozzáállása a haragos-féltő apáé. A könyv első része átfogó nemzedéktanulmány: különteszi a mindenkori induló generáció magatartását a specifikusan maitól, rendszerezve annak okait és kiváltó erőit: az ideológiákat, a tömegmanipulációt, meg a korforduló találmányaként hirdetett korlátlan haladás és az osztályleváltás elvét. A nagyítólencsés vizsgálat pesszimizmusa a traszüma-khoszi pillanat kifejtésénél éri el tatőpomját. A PoZ/íe/a e lehurro gott filozófusa H.gondolkodásrendszerében sem dicsőül fel ugyan, de Szokratésszel szembehelyezkedő alapállása beigazolódottnak találtatik: igazságos az, ami az erősebb érdekét szolgálja; az erősebb mindig a maga érdekét nézi. A traszümakhoszi tétel olyasfajta sarokpontja az intra Muros-nak, mint H. Go/ff/ie/ds/i/ drámaciklusának a nem-euklidészi teológiar ,
Csiky Ágnes ^:ária (Irodalmi Újság 1979 május-junius)
„Amit mi szokatlannak, teljesen egyéninek, minden hagyománnyal való éles szakításnak érzünk, voltaképp egy átfogó program része, mely sohasem riad vissza a nyugtalanító, a sokkoló !«ínségek ábra^ zolásától, és a maga szemlélete szerint igyekszik megragadhatóva tenni az un. sorsproblémákat.-.egy döbbenetes egyetemesség igeny megvalósulásaként: az Iró magára veszi az emberiség sorsának mm den gondját baját, abban a paradox reményben, hogy az irodalom nemcsak tüneti kezelésüket adhatja, hanem képes teljes gyógyításukra is, feltéve hogy elszakad eddigi kiindulópontjától, gyökere-a bölcselet talajába ereszti, s onnan termékenyül meg újra és ujro megpörgeti a történelmi ismereteket, fonákjukról ábrázolva s
nyomatékosan igazolja e torz tükörkép által, hogy illúzióinkkal együtt nevetségesek vagyunk. Nem hiszem, hogy ezen az úton Ko vetni lehetne-keMene H. Gy.-t. Óvatos kritikával járhatjuk csak ve e képzelt poklait. Ugyanakkor önismeretre nevel, arra kényszerít, hogy sose elégedjünk meg a kényelmes közhelyek csábítással, a komfort érzésével, mellyel a civilizáció hiteget. S azt sem fe'Mliei-jük, hogy- mint egyik méltatója említi - ,a Golghelóghl csordultiB
van a mindent látó, mindent megértő, mindent megbocsátó mozar .
mosollyal', azzel az érzéssel, melyet a búcsúzó Szabó Lőrinc fejezet i ki oly magá-al agadó erővel", p^nay László (Vigília 1984 márciusi,
Vissza