Előszó
Problémáink
Az énekkari muzsikálás után az egyik legfontosabb zenei eszköz a hangszerek királynője, az orgona. Ott van minden kis falusi templom kórusán, a legegyszerűbb formában, mint kis egymanuálos orgona; s ott van a székesegyházak kórusán, mint nagyszerű, többmanuálos, művészi kivitelű, sokezer sípot megszólaltató, hatalmas hangszer.
Az orgona a hangszerek között kiváltságos helyzetet foglal el. Nemcsak azért, mert a legszentebb hely hangszere, hanem azért is vezető hely illeti meg, mert akár mint szóló-hangszer, vagy akár mint énekvezető, szintén nagy tömegek zenei ízlésére hat. Tehát bátran állíthatjuk, hogy az orgona népnevelő és népénekvezető eszköz. E fontos minőségében vizsgáljuk meg azokat a problémákat, amelyek vele kapcsolatban adódnak.
Kezdjük az orgona-építészettel.
Örvendetes jelenség az utóbbi években épülő sok új orgona. Az egyházközségek vezetői, kántorai sokszor dicsekednek: nekünk kétmanuálos orgonánk van. Tehát büszkék arra, ha jólsikerült hangszerük van. Felmerül tehát a kérdés, milyen orgonát építtessünk? Ha jó hangszert akarunk, akkor azt előbb jól meg kell tervezni. Régebben az orgonaépítők egyszerű, sablonos gyári orgonákat gyártottak, melyek ma már nem felelnek meg a templomi gyakorlatnak. Ma már a legkisebb falusi orgonát is művészi elvek szerint kell megépíteni, azaz két manuállal és egy pedállal rendelkezzék; a diszpozíciója, azaz színpalettája pedig minél színesebb és keveredő-képesebb legyen. Ezeket a művészi föltételeket csak szakképzett, gyakorlott szakértő tudja biztosítani. Azért új hangszer építésekor - legelsősorban, ha van, az egyházmegyei, ha nincs, akkor más - szakértővel terveztessük meg.
A diszpozíció döntő fontosságú. Hiszen ez mondja meg, milyen lesz az új orgona hangja. Orgonáink javarészének már a diszpozíciója rossz. Tehát a hangja sem lehet kielégítő. Régebben telerakták az orgonákat 8'-as sípsorokkal, a többi játék rovására. Az ilyen hangszer hangja vastag, polifon játékra alkalmatlan. Újabban a másik véglet jelentkezett, amikor kevés 8'-as sípsorral rendelkezik a diszpozíció. Ezek az orgonák, mivel kevés bennük az alaphang, vérszegények, visítok, a népének vezetésére alkalmatlanok. Ugyanilyen panaszunk van az aliquot-játékok irányában. Baj van ezek keveredőképességével. Mint tudjuk, az aliquot-játékoknak a nekik megfelelő alaphanggal össze kellene olvadniok egy szintézisben. Azaz pl. egy L'-as fuvola és egy 22/s kvint együtteséből egy új harmadik színnek kellene keletkeznie. A mi orgonáinkban nem így van, mert nem keverednek az alaphanggal, hanem külön hangzanak. Ugyanilyen észrevételünk van a kevert játékokkal. Tehát az orgona diszponálásakor nem szabad pusztán az elméleti szabályokhoz ragaszkodni, hanem a helyes gyakorlati megfigyelésekkel alátámasztott arányt és tapasztalatokat szeretnők látni. Az orgonaépítőket pedig kérjük, fordítsanak nagyobb figyelmet a keveredőképesebb intonálásra, talán a menzurákra is. Továbbá az orgonaépítőktől több pontosságot kérünk. Sok bosszúságot okoz a művészorgonásnak a pontatlanul működő hangszer, mely a művészi játékot lerontja. Tehát becsületes, megbízható, pontos munkát kérünk. Fontos volna az egészséges konkurrencia. Keljenek az orgonaépítők nemes versenyre egymással, mert ez csak az ügynek használ...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal