Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből

Előszó

\z Eötvös Kollégium alapításának évfordulóját ünnepeljük cs mint minden évforduló, ez is kötelez bennünket a múlt mérlegre tételére és a jövö szándékainak megfogalmazására. 90 esztendő elegendő ahhoz, hogy azt mondhassuk: az Eötvös Kollégium ..megmérettetett" és ehhez hozzátehetjük -, de ,.nem találtatott könnyűnek" sem a bibliai, sem társadalmi vagy kulturális értelemben. Ezt nem dicsekvésből mondom. Sokan írták meg a kollégium múltjának egy-egy időszakát és végezték el tudományos alapon a felmérést. Művelt tanárok hosszú sora és nem kevés tudós került ki a kollégiumból és mindenki a maga helyén igyekezett valamit tenni az oktatás, a népművelés, a tudomány fejlődése érdekében. Külön is szeretném kiemelni a müveit tanárt, akiért az alapító Eötvös Loránd a kollégiumot igazában létrehozta. Öt gyakran elfelejtjük és inkább a tudóst ünnepeljük, pedig ő biztosította a kollégiumi utánpótlást és neki volt köszönhető, hogy sok száz tanár járult hozzá a gimnáziumok színvonalának emeléséhez, az érték, a minőség követelményeinek érvényesítéséhez. Gondolom, ők sem maradtak névtelenek. Középiskoláink megőrzik emléküket és ha nem ezt tennék, a mi kötelességünk felhívni áldozatos és kevésbé látványos munkájukra, érdemeikre a figyelmet. A tudományban sokan jeleskedtek: matematikusok, fizikusok, kémikusok, történészek és irodalomtörténészek, nyelvészek. Nemcsak a két világháború között, a felszabadulás után is a magyar egyetemi és tudományos életben hozzájárultak saját diszciplínájuk előbbreviteléhez. Némelyek egyenesen úgy, hogy nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. Igaz, a két világháború között a jellemző többségükre az volt, hogy inkább a szaktudományuk fele fordultak, de azért sokan foglalkoztak a tudományos és kulturális, sőt az egész közélet kérdéseivel és többségükben igyekeztek a társadalmi haladás szempontjából válaszolni. A polgári liberalizmus, a liberális konzervatizmus, vagy a neo-katolicizmus válaszai haladóbbak voltak, mint a jobboldaliság. amelyet a hivatalos Magyarország képviselt, és amely a maga nacionalizmusával és klerikalizmusával uralkodó befolyást gyakorolt a társadalomra. A felszabadulás után sok kollégista üdvözölte örömmel a társadalmi változást és vett részt - legtöbbször a maga sajátos szakmai területén - a megújítás nagy munkájában. Ma már 40 év távlatából megállapíthatjuk, hogy nemcsak azok, akik nyíltan és határozottan képviselték az újat a politikában és a kultúrában, a tudományban, hanem azok is, akik egy ideig tartózkodással, de lelkiismeretes szakmai munkával vettek részt a/ újjáépítés és az új társadalom formálásának munkájában, a jövőért dolgoztak. A kollégiumot 1950-ben megszüntették, mégpedig politikai érvekkel, kifogásolva az apolitizmust vagy az arisztokratikus magatartást. Lehet persze, hogy a megváltozott társadalmi és felsőoktatási körülmények között nem lehetett a régi keretekben folytatni a hagyományt, lehet, hogy a Kollégiumot át kellett alakitani, de semmi esetre sem megszüntetni. Az Eötvös Kollégium újraéledt. Vissza