Magyarok és franciák (dedikált példány)

Fülszöveg

Köpeczi Béla franciául vagy magyarul korábban már megjelent tanulmányaiból készített válogatást úgy, hogy a tanulmányokat egyrészt kiegészítette újabb kutatásainak eredményeivel, másrészt egységes gondolatmenetbe ágyazta őket. E gondolatmenet lényege, hogy politikai-eszmei folyamatokhoz kapcsolódva vizsgálja a 17-18. századi magyar történelmet, európai megvilágításban keresve a "magyar kérdés" egyetemes politikai-eszmei hátterét. Bármily meglepő a szerző kijelentése, többszörösen bizonyítja: "XIV. Lajos Franciaországa jobban ismerte Magyarországot, mint az 1848-as, de hozzátehetjük, mint akár a 20. század második felének Franciaországa, annak ellenére, hogy a technikai fejlődés jóvoltából az országok közelebb kerültek egymáshoz."
Ennek magyarázatát Köpeczi abban látja, hogy mind a török veszély elhárításában, mind a Habsburg-birodalommal való szembenállásban Magyarország döntő szerepet játszott Európában, és ezért I. Ferenc király óta a franciák megkülönböztetett figyelemmel kísérték az ország sorsát.
A magyar-francia kapcsolatok vizsgálata a kötetben kétoldalú: kitekint arra, hogyan látta Franciaország Magyarországot, de arra is, hogyan fogadták be a magyarok a francia eszméket. A magyar nemesi reformerek Montesquieu politikai felfogását tették magukévá, abban a reményben, hogy egyeztetni lehet haladás és nemzeti hagyomány között. A magyar jakobinusok ismerték az egész francia felvilágosodást, de igazi szellemi vezérük Rousseau lesz. Voltaire mint szépíró és mint a tolerancia gondolatának képviselője hat. A választás útjait a korabeli magyarság számára végül is a nagy francia forradalom világítja meg.
A történelemtudós Köpeczi tanulmányairól köztudott, hogy messze túllépnek a történettudomány szűk keretein, és kitágítják a látóhatárt az eszmetörténet, kultúrtörténet felé. Az már kevésbé közismert, mennyi irodalmi vonatkozása is van ezeknek a cikkeknek.
A Bethlen-tanulmány célja pl. tisztázni a szerzőség és az emlékirat-műfaj kérdését, megvizsgálni az Emlékiratok-ban közölt adatok hitelességét és forrását; kimutatni a précieux irodalom gáláns szerelmi elemeinek beépülését a történeti adatok közé. A Voltaire munkásságának szentelt tanulmányok is egyaránt eszmetörténeti és irodalomtörténeti vonatkozásúak, s kiváltképp irodalmi kapcsolatokra hívja fel a figyelmet A vadember jelképe Közép- és Kelet-Európában című cikke. A legkiemelkedőbb irodalmi szempontú tanulmányok azonban talán mégiscsak a Rákóczi-esszék, amelyekben a szerző a Rákóczi Emlékiratai és Vallomásai közti műfaji különbségeket elemzi. Megállapítja, hogy Rákóczi tudatosan húzott éles különbséget két műve közé nemcsak tematikailag, hanem nyelvileg és stilárisan is: az Emlékiratok a historia műfajába tartozik, amelyben a történelem és a benne cselekvő ember genius-át keresi Rákóczi, a Vallomások-ban a lelkiismeret elve vezérli. A két mű tehát a közéleti és a magánember kétféle énjének kétféle kivetítése.
A tanulmánykötetet többféle műfajú illusztrációs anyag gazdagítja: korabeli újságidézetek, versek, emlékezések, levelek írott szövege mellett képekkel is dokumentálja a 17. és 18. századi francia-magyar kapcsolatok sokrétűségét. Vissza