A Rákóczi-szabadságharc vitás kérdései

Előszó

Tisztelt tudományos ülés!
A házigazda, a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága nevében tisztelettel köszöntöm a Rákóczi-emlékév vajai és nyíregyházi tudományos ülésének valamennyi résztvevőjét, a tudományos intézetek, az ismeretterjesztés, a múzeumok, a levéltárak munkásait, párt- és állami szerveink képviselőit. Külön meg kell köszönnöm, hogy dr. Köpeczi Béla akadémikus, a MTA főtitkárhelyettese, és dr. Cservenyák László, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője részvételével tüntette ki két napos tanácskozásunk előadóit, hallgatóit abból az alkalomból, hogy a magyar szabadságharcok egyik legkiválóbb személye, II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára emlékezünk.
Az Országos Rákóczi Emlékbizottság megbízásából Szabolcs-Szatmár megyének jutott az a tisztesség, hogy az emlékév országos hatósugarú megemlékezései közül az elsőt jussolhatta. Talán rossz is ez a szó, mert nem kellett a történelmi igazság dokumentálható erejével bizonyítani azt, mi köztudott: azt, hogy ez a föld, az „ország baloldala", a mi pátriánk volt a Rákóczi-szabadságharc bölcsője, s bukásának színhelye. Ezzel az örökséggel sokan visszaéltek: Rákóczi nevét sokszor tűzték már zászlóra, Esze Tamás, Vay Ádám örökségével „Werbőczy utódok" sáfárkodtak. Pedig népünk Adyval együtt vallotta, hogy
„Rákóczi úr tudta,
Merre van a föld népének
Boldogságos útja."
(Két kuruc beszélget) Vissza