Szenvedély és szenvedés

Előszó

Részlet a könyvből:

"A kislány szeme olyan haloványan fénylett, mint az őszi napfény, melynek fénye megtört, mikor a kis szobába beszűrődött. Hat éves, nagyon okos és jó gyerek volt.
Éjszaka nem sokat aludt, rosszat álmodott és csak azt érezte, hogy nagyon fázik. A kicsi szíve gyorsan vert, akár egy kalitkába zárt apró madárkáé. Az ajtó résnyire nyílt, édesapja jött be. Szinte félve ment a kis Rózsa ágyához. Az apa szíve nagyon fájt, hogy mondja meg ennek az ártatlan gyermeknek, hogy édesanyja nincs. Elment messzire tőlük, meghalt, és soha nem jön vissza!
- Kislányom, ébren vagy?
- Igen apa.
Leült az ágyra, megfogta pici kezét, simogatta és hullt a könnye. A kislány már tudta, hogy baj van, ő is simogatta az apja nagy erős kezét. Érezték mind a ketten, többé soha nem lesznek ilyen közel egymáshoz, mint ezen a ködös őszi reggelen. Az apa, mint egy nagy gyerek úgy zokogott, míg végre meg tudott szólalni.
- Meghalt édesanyád!
A kislány beletemette arcát a párnába és úgy zokogott. Remegett a kis teste akár egy madárfiókáé, amelyik kiesik az anyja fészkéből, és még nem tud repülni. Mi lesz vele?
Nincs anya, nincs aki keltse reggel, nincs akinek segítsen főzni, és nincs aki mondja: „Kislányom, ha majd nagy leszel, te is anya leszel, és lesz neked is kislányod, akit szeretni fogsz te is."
A kis Rózsa eszébe jutott sok minden, rövid élete átcikázott gondolataiban, míg végre abbahagyta a sírást, és az apja szavát figyelte." Vissza

Fülszöveg

Lányok! Nők! Anyák! E könyv tartalma leginkább a ti lelketeket érinti meg. A könyv igaz történetet mesél el, kevés fantáziával kiegészítve. 1912-től íródik 1957-ig a regény. Egy lány, egy nő, egy anya szenvedélyét és szenvedését írja meg.
Egy lány, aki vágyik a szerelemre, egy nő, aki vágyik a szenvedélyre és egy anya, aki vágyik a szeretetre, harcol a szegénység és a szenvedés ellen. Egy anya, aki mindent megtesz, hogy gyermekeinek, jobb és szebb legyen az élete. De gyermekei között akadnak, akik ezt elég sajátos módon hálálják meg. Elárulják az asszonyt, bánatot, szenvedést okoznak neki.
Keserűségének nem csak a gyermekek voltak az okozói. Abban az időben a világháború okozta sebek., a vele járó szegénység és kiszolgáltatottság sok édesanyának okozott soha el nem felejthető bánatot.
Szeretném, ha sem ma, sem a jövőben egy anyát se érne ennyi sorscsapás, és gyermekeik nevelésében csak az öröm és boldogság kísérné útjukat.
Tudom, aki e könyvet elolvassa - legyen lány, nő vagy anya -, a lelkét mélyen megfogja érinteni.
Kívánom, hogy a könyv nyújtson minden nőnek kellemes kikapcsolódást! Vissza