Utolsó sarj

Előszó

Részlet a kötetből:

ELSŐ FELVONÁS.

1490. április 3-6. Bécsi királyi vár fogadóterme. Háttérben, az ablakon keresztül a város látszik, Szent István-templom tornyával. Bútorok, szőnyegek renaissance korabeliek. A vár előtt virágvasárnapi egyházi és katonai ünnepélyek folytatódnak. Kürtök és dobok harsonája mellett vonul el a katonaság.

ELSŐ JELENET.
Mátyás katonáit nézi. Beatrix a háttérben durcáskodik.
MÁTYÁS: Vitéz katonáim. Szememet öröm végighordoznom rajtatok. Véretek szentelte fel hazánkat az örök életre, az örök harcra. Élni akaró testünkre éhes kelet, éhes nyugat, észak és dél. Jaj lesz annak a nemzedéknek, melynek ökle nem pihen kardja markolatán! ... Vonuljatok, daloljatok, míg királyotok Bécs várában pihen. (Beatrixhez.) Gyere, drága Beatrixom. Nézd, nézd őket!... Hát nem csodás?...
BEATRIX (vállát durcásan rángatja).
MÁTYÁS: Mi az?!... Nem hallod?... Mi baja van megint az én kis Beámnak?
BEATRIX: Semmi... Semmi... Mi bajom lenne?
MÁTYÁS: Ne szomorítsd meg Mátyásodat. Eléggé kifárasztott a virágvasárnapi ünnepély. Dóczi püspök úr sokáig misézett. Téli köszvényemet újra érzem. Ne szomoríts hát. Tudod, mindenkor segítségedre voltam. Mondd, mi bajod?...
BEATRIX: Nagyon jól tudod. Miért kérdezed?
MÁTYÁS: Ugyan, drágám, csak nem a mult kísért lelkedben?... Nálad senki nem láthatja jobban a helyzetet. Tehát, miért erőszakolod? Vissza