Konzol Magazin 2011. december-2012. január

Előszó

Részlet:
Az utolsó karácsony...
Nem, még véletlenül sem a Wham örökzöld klasszikusának dallamai juttatták eszembe a fenti címet, egyszerűen csak elgondolkoztam azon, hogy mit jósoltak egyesek, akik szerint jövőre már nem is lesz karácsony - vagyis inkább semmi sem lesz, mivel jön a világvége. Személy szerint annyira nem aggódom, elvégre nem nagyon hiszek az ilyen jóslatokban, ráadásul egyre több a pletyka azzal kapcsolatban, hogy készülnek a talán(!) már 2012-ben kiadásra kerülő nextgen masinák, amiknek bejelentése így nem lenne túl logikus. Meg egyébként is. Vége a maják naptárának? És akkor? Én ilyenkor fogom, és felteszem a falra a következő évi változatot. Szóval felejtsük is el ezt az egész marhaságot, és kezdjük elölről az egészet...
Ünnepek előtt
Könyvelhető a tény, hogy a tél megérkezett, és pár hónapig nem is akar majd eltűnni a balfenéken, ami azt jelenti, hogy muszáj lesz hónapokig kihúzni, amíg be nem köszönt az első tavaszi szellő (kezdek olyan lenni, mint egy morgós vénember, de nincs mese, ilyenkor medve módjára a legszívesebben bevonulnék a barlangomba, hogy ott téli álomba szenderüljek). Azonban úgy tűnik, a karácsonyi hangulat már idejekorán elkapta a tesztelőinket és partnereinket, hiszen utóbbiak már az előző szám megjelenése után egy héttel szinte minden tesztelésre váró játékot átadtak, előbbiek meg olyanok voltak, mint akiket megszálltak azok a bizonyos kisangyalok: libasorban, időre adták le a cikkeket, aminek köszönhetően egészen nyugodtan telt a lapzárta előtti pár hét. Ilyen se volt még, és ha csak ezen múlik, szeretném javasolni a karácsony, és annak szellemének állandósítását. JediEco örült mindennek, és rendesen betartotta a határidőket. Dzsek szinte a megjelenés napján szállított minden kritikát, rolmanus szokás szerint megfenyegetett a kedvenceiért (most valahogy azért visszafogottabb volt az átlagosnál, csak az őrült mosolya volt kicsit rémisztő, ahogy azt hadarta: "Emgées, emgées... sznééék, sznééék!"), de legalább tisztességgel le is nyomta mindegyiket. Szasa szokás szerint precízen dolgozott, Martin elutazott az annyira nem is ködös Albionba, ahonnan különböző képeket küldött mindenféle girlgammerrel, meg mindenféle fényűző partiról (én meg azt hittem, hogy a Vita bemutatójára megy, na mindegy). Még Zoli, a tördelőnk sem morgott a nem létező bajsza alatt. Ja, de. Annyit, hogy "Már megint nem tudják betartani a karakterszámokat.", de ezt meg már megszoktuk, és még hiányozna is, ha eszgé cikkeinél nem kellene legalább húsz képet kivenni az oldalból ahhoz, hogy a szöveget valahogy bele tudjuk passzírozni. Vissza