Konzervtechnológia 1.

Előszó

A táplálék tartósításának célja az élelem megszerzésének és elfogyasztásának térben és időben való különválasztása. A latin "CONSERVARE" szó megőrzést jelent. A gyűjtögetés, halászat, vadászat útján szerzett táplálék aszalását, szárítását, sózását, füstölését, savanyítását, erjesztését, hűtését az évezredekkel ezelőtt élt népek ugyanúgy alkalmazták, mint a mai legprimitívebb fokon álló néptörzsek. A civilizált társadalom már nem elégszik meg a mindennapi táplálék megszerzésével, hanem a táplálkozástudomány ismereteinek tudatos alkalmazásával a napi fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványi só-, vitamin szükséglet kielégítésének követelményét támasztja a tartósítóiparral szemben. A tartósítóipar nyersanyagainak megtermelése földrajzi-, talaj- és klimatikus adottságok függvénye. Ahol ezek a feltételek hiányoznak, ott a lakosság kedvezőbb adottságok mellett termett, tartósított termékeket igényel. Így a tartósító tevékenység nemzetközi fontosságot nyer. A hazai konzervipar szerkezetének kialakulása több évtizedes folyamat eredménye - és még napjainkban sem zárult le. Jellegzetessége, hogy a rendelkezésre álló nyers- és csomagolóanyagokat, a technikai fejlődést, a hazai és külföldi vevők változó igényeit figyelembe véve tevékenységi körét és gyártmányválasztékát folyamatosan bővíti. Így az egyes gyártmánycsoportok aránya, jelentősége állandóan változik. Vissza