Előszó
A jelen kötet azok számára készült, akiket érdekel az irodalomtudomány (annak egyik-másik ága, illetve problémája) vagy a nyelvészet és ugyanakkor abban a könyvtárban, amely hozzájuk legközelebb esik, csak kevés, vagy számukra nem éppen kielégítő könyvanyaggal találkoznak ebből a témakörből. Kiadványunkból elsősorban azt tudhatja meg az olvasó, hogy 1945 óta milyen könyvek voltak a legfontosabbak ezeken a szakterületeken, milyen könyvekhez kell (lehet) fordulni egy-egy speciális kérdéssel, milyen írókról, milyen témákról mit érdemes, lehet vagy kell elolvasnia. Persze nem minden könyv található meg ebben a jegyzékben. 1945 és 1979 között (ezzel az évvel zárul jegyzékünk) hatalmas mennyiségű irodalomtudományi és nyelvészeti munka jelent meg. 1964-től ezeknek a könyveknek túlnyomó többségéről jól tájékoztat az Új Könyvek című kéthetenként megjelenő folyóirat, amelyben lényegében minden olyan mű megtalálható, amely könyvárusi forgalomba kerül. Aki ennél is többre vágyik, annak a Nemzeti Bibliográfiához kell fordulnia, amelynek ugyancsak kéthetenként megjelenő füzetei az összes hazai könyvet felölelik. A mi mostani jegyzékünk nem ezekkel a kiadványokkal akar versenyezni, más a célja, mások a feladatai. Ezek a kiadványok folyamatosan (a könyvtárosok úgy hívják: kurrensen) tájékoztatnak az újdonságokról, a frissen megjelent művekről; a jelen kötet visszatekintően, egy elmúlt időszakról egyszerre, egy helyen (retrospektíven). Mindkét válfajnak megvannak a maga előnyei: aki állandóan tudni akarja, hogy az őt érdeklő területen melyek a legújabb könyvek, az a kurrens kiadványokhoz forduljon, aki viszont általában szeretné tudni, mi az, amit kedves témájáról olvashat, az ehhez a könyvhöz fordulhat tájékoztatásért. Első tájékoztatásért természetesen. Mert lehet, hogy ebben a bibliográfiában megtalálja azt, ami érdekli, de lehet, hogy keveselni fogja, amit itt talál. Ez utóbbi esetben nézze meg azokat a bibliográfiákat, amelyek ebben a kiadványban fel is vannak sorolva, nézze meg a felsorolt irodalomtörténeti műveket, amelyek fejezeteik végén megadják a további irodalmat.
Említettük, hogy nem minden irodalomtudományi, nyelvészeti könyvet vettünk fel ebbe a jegyzékbe. Mi az, amit felvettünk, ami megtalálható benne? Elsősorban azok a könyvek, amelyek a legfontosabbak, legjobbak. Másodsorban azok, amelyek talán nem a legjobbak ugyan, de a legfrissebbek, legújabbak. A kettő ugyan néha egybeesik, de nem minden esetben. Az irodalomtudomány is, a nyelvészet is fejlődik, állandóan új eredményeket ér el, de ez a fejlődés nem olyan gyors, mint például a természettudományok esetében. Sokszor előfordulhat, hogy egy tíz, tizenöt vagy még több évvel korábbi munka mindmáig a legjobb. Ennek ellenére tekintettel kell lenni az idő múlására, a tudományág fejlődésére. Azok közül a művek közül, amelyek 1945 óta megjelentek, igen-igen sokat nem vettünk fel ebbe a jegyzékbe. Nem azért, mintha a kihagyott művek nem lennének értékesek, sokszor hézagpótlóak, hanem azért, mivel sok minden elavult bennük és a mai olvasó nemigen tudhatja, mik a mindmáig érvényes, helytálló megállapítások és mi az, ami felett eljárt már az idő. Igen sok olyan régebbi munkát hagytunk ki, amelyek ugyan fontos dolgokat mondanak el - mondjuk - Arany Jánosról, Kölcseyről vagy éppen Miltonról, de ezeket a fontos dolgokat oly módon mondják el, amely a mai olvasót inkább zavarja, félrevezeti, megtéveszti. A korábbi művek (mondjuk az ötvenes években megjelent első marxista igényű összefoglalások, monográfiák, tanulmányok) igen sokszor keményen bíráltak olyan írókat, költőket is, akik erre a bírálatra nem adtak okot. Azóta a marxista kritika körültekintőbbé, a különféle szempontok iránt érzékenyebbé vált; ma már ugyanazok az írók (pl. Babits Mihály, Baudelaire vagy éppen Rilke, Joyce stb.) sokkal inkább méltányoltatnak. De történt egy másik jelentős változás is az irodalomtudomány hazai fejlődésében. 1945 után sürgős szükség volt arra, hogy a magyar és világirodalmat lehetősen gyorsan - hiszen nagy volt a várakozás, a széles rétegek igénye ilyesmi iránt - átértékeljék a marxista esztétika, irodalomtudomány elvei szempontjából, elkészítsék a legnagyobb írók egész életművét elemző monográfiákat, összefoglalják az irodalmak teljes fejlődéstörténetét stb. Ezeknek az első áttekintéseknek elkészülte után került azután sor a tüzetes kutatómunkára, az elmélyült vizsgálódásokra, és igen hosszú ideig tartott, amíg számos résztanulmány, szakmai belső vita után sor kerülhetett olyan új monográfiák megírására, amelyek immár a marxista kutatások alapján jutottak az első összefoglalásoknál gazdagabb, megalapozottabb, értőbb eredményekre. Ebbe a kiadványba természetesen ezeket az új könyveket vettük fel és a legtöbbször elhagytuk a régi, meghaladott munkákat. Ezt indokolta az is, hogy forradalmi módon átalakultak például a műelemzés eszközei, eljárásmódjai, ennek következtében az értékelések is egyre finomabbá váltak; a korábbi darabosabb módszerek lehet ugyan, hogy nem avultak el, de ma már nem kielégítőek, kevésnek tűnnek.
Vissza