Könyvtárak a kirekesztés ellen - új kihívások, új feladatok

Előszó

Az ezredfordulóra - az Európai Unió által kezdeményezett programoknak köszönhetően - Magyarországon is megszokottá vált a nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló teammunka, melynek egyik sikeres és szép példáját adja a Könyvtárak a kirekesztés ellen - új kihívások és új feladatok c. Biblex-program, amely a Leonardo da Vinci-program keretében valósult meg 1997 és 2000 között.
A Biblex Leonardo program elnyerése a kirekesztés elleni küzdelem szempontjából történelmi pillanatban érte a magyar partnereket. 1997-ben, 7 évvel a rendszerváltás után már lecsengett a demokratikus változások felett érzett eufória, és nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi-gazdasági változásoknak vesztesei is vannak. Vesztesek azok az elszegényedő, marginalizálódó egyének és családok, akik nap mint nap olyan megoldhatatlan és kezelhetetlen élethelyzetbe kerültek, amelyek a szocialistának nevezett megelőző évtizedekben ismeretlenek voltak, s eképpen arra felkészülni sem tudtak.
Egyre világosabbá vált az is, hogy a kirekesztettség társadalmi jelenségével a kormányzati és a nem-kormányzati szervezeteknek és intézményeknek egyaránt lesz „dolga", de hogy ez mit jelent pl. a közművelődési szféra esetében, arról a kultúrpolitikusok és a gyakorló szakemberek körében éppen csak megkezdődött a diskurzus. Ennek a megkülönböztetett figyelemnek volt jele az is, hogy a Biblex-program első magyarországi konferenciáját Pokorni Zoltán oktatási miniszter nyitotta meg.
Ezen okokra vezethető vissza, hogy a Biblex-programban megfogalmazott magyar célok, feladatok és kutatások bizonyos mértékig „kilógtak" az európai partnerek által megfogalmazottak sorából. Számunkra nem állt rendelkezésre a kirekesztettség fogalmának és hazai helyzetének értelmezése; a célcsoportok és a közművelődési intézmények - ezen belül a könyvtárak - kirekesztés ellen megfogalmazható feladatainak definíciója, az Európában mediátoroknak nevezett, önkéntes vagy hivatásos segítők hálózata. Számunkra mindez új kihívást - egyfajta intézményközi együttműködést igénylő kutatási feladatot - jelentett.
Engedtessék meg, hogy az Előszóban a négy országot érintő hároméves együttműködés e kötetben megjelenő számos eredményei mellett megemlítsem a program szubjektív, de hatásában és jelentőségében a tudományos, képzési eredményekkel egyenértékű hozadékát is. Az együttműködés hivatalosan el nem számolható kulturális terméke egyebek között az az emberi, nyelvi közeledés, annak az interkulturális magatartásnak és megértésnek a kialakulása, amelyet a különböző nemzeti identitású és karakterű partnerek tettek meg egymás irányába a harmadik év végére. Külön szerencse volt, hogy a francia főpályázó programmenedzsere az eredetileg magyar születésű és anyanyelvű Madeleine Bouverot (Baráth Magdolna) világpolgárként, de magyar szívvel állt mellettünk abban a nyelvi és emancipálódási (egyenrangú európai polgárrá válási) folyamatban, amely rendszerint a magyar partnereket jellemzi az EU-együttműködésekben. Mi, magyarok, a program végére - nyelvtudásban, uniós szemléletben megerősödve - partnereink szerint is nemcsak egyenrangú félnek, hanem egy-egy témában széles látókörű, kreatív, vezető partnernek számítottunk.
Reméljük, hogy a project jellegéből adódó, kicsit eklektikus felépítésű kötetünk felkelti az Olvasó érdeklődését és gazdagítja a megújuló könyvtári szakma és irodalom palettáját. Vissza