Könyvekrül

Fülszöveg

Széchenyi István 1828-ban tette közzé röpiratát Lovakrul címen, a gróf akkoriban a lótenyésztést tartotta a magyar gazdaság egyik lehetséges „kitörési pontjának". A címet tőle kölcsönöztem, és így módosítottam: Könyvekrül, számomra ez a magyar szellemkincs legfontosabb értékőrzője és mértékalkotója.
A XX. századi magyar próza tengeréből emeltem ki ezt a huszonhat művet. Miért éppen ezeket? Vannak köztük alapművek és rejtőzködők, megkerülhetetlenek, és amelyek küzdenek a túlélésért. Némelyek a maguk korában vihart kavartak, és szemeket nyitottak fel. A hajdani siker mögül mára néhol előtűntek a mulandóság jelei.
Művekről mondok véleményt, egy töprengő olvasó magánvéleményét, aki nem határbójákat akar letűzni, hanem eltöprengeni. Aki írásaiban a könyvekhez olvasótársakat keres. Együtt olvasni jó, együtt töprengeni jó. Olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk az iskolában a „kötelező" jelző hatására, amelyeket inkább úti olvasmányként hordozunk magunkkal, őszidőben.
Olyan... Tovább

Fülszöveg

Széchenyi István 1828-ban tette közzé röpiratát Lovakrul címen, a gróf akkoriban a lótenyésztést tartotta a magyar gazdaság egyik lehetséges „kitörési pontjának". A címet tőle kölcsönöztem, és így módosítottam: Könyvekrül, számomra ez a magyar szellemkincs legfontosabb értékőrzője és mértékalkotója.
A XX. századi magyar próza tengeréből emeltem ki ezt a huszonhat művet. Miért éppen ezeket? Vannak köztük alapművek és rejtőzködők, megkerülhetetlenek, és amelyek küzdenek a túlélésért. Némelyek a maguk korában vihart kavartak, és szemeket nyitottak fel. A hajdani siker mögül mára néhol előtűntek a mulandóság jelei.
Művekről mondok véleményt, egy töprengő olvasó magánvéleményét, aki nem határbójákat akar letűzni, hanem eltöprengeni. Aki írásaiban a könyvekhez olvasótársakat keres. Együtt olvasni jó, együtt töprengeni jó. Olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk az iskolában a „kötelező" jelző hatására, amelyeket inkább úti olvasmányként hordozunk magunkkal, őszidőben.
Olyan könyveket kerestem olvasmányul, amelyek magukban őrzik a magyar XX. századot, akár mint valódi történelmi regények, akár olyan emberi csoportokat, helyszíneket vagy eseményeket örökítenek meg, amelyek nélkül nincs múlt, nincs emlékezet, amelyek nélkül nem lehet magyar jelen és jövő sem. Alkalmanként maga a megírt mű érdekel, máskor a szerző, aki életműve egy-egy fordulópontját alkotta meg a regényben, és van, amikor a megírt téma késztet továbbgondolásra, mert más nem írta meg ugyanezt, de talán még hasonlót sem.
Száz esztendő, a teljes XX. század, amely azonban hordozza előző korok emberét és történetét, örömét és gondját. A regények látszólag független szigetként állnak egymás közelében, mégis, egyik mű gyakran átsugároz a másikra, fényt, netán árnyékot vet a többire, - de így teljes a világ, a művek és a vélemények világa.
A dzsentri helykeresését éljük át Kaffka Margit Színek és évek-jében, vagy éppen Krúdy Szindbád-jában, nagyszerű hősnők kelnek életre Németh László tollán: Kurátor Zsófi a Gyászban, Kárász Nelli az Iszonyban, vagy Kemény János balladás Víziboszorkányában. A gólyakalifa a meghasadt lélek látleletes regénye, Tormay A ré^i ház c. műve a német beilleszkedés ábrázolására tesz kísérletet.
Célom, hogy elhitessem (magammal és más olvasókkal is), nincs értékesebb időtöltés, okosabb önnevelés, hitelesebb múltvallatás, mint a könyv, mint a máig érő, máig élő vélemények elővétele, újraolvasása, elraktározása. Hát ezért gondoltam, hogy írni kellene nekem a „könyvekrül", a magam választott könyvekről magánvéleményemet megosztani másokkal. , jános Vissza