Előszó
A cenzúra történetéről, a könyvtilalmi rendelkezésekről, a könyvek és íróik ellen lefolytatott perekről szóló műveket lapozgatva az olvasó nem kis meglepetéssel tapasztalja, hogy a világirodalom és a tudomány elismert nagyjainak könyvei nem mindig örvendtek olyan megbecsülésnek, mint napjainkban. Épp ellenkezőleg, volt idő, amikor kegyetlenül üldözték őket. A betiltott, perbe fogott vagy elítélt művek jegyzékén olyan könyvek találhatók, mint a biblia, a talmud, Descartes, Spinoza, Machiavelli, Hobbes, Hume, Locke, Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Diderot, Holbach, Kant, Ovidius, Rabelais, Boccaccio, Dante, Shakespeare, Milton, La Fontaine, Moliére, Cervantes, Defoe, Swift, Lessing, Schiller, Heine, Stendhal, Balzac, Zola, Victor Hugo, Baudelaire, Mark Twain, Theodore Dreiser, G. B. Shaw, Remarque, Malaparte, Moravia, a magyarok közül Katona József, Tompa Mihály, Bródy Sándor, Babits Mihály, József Attila, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor írásai.
A legkiválóbb írók, filozófusok, tudósok nevét olvasva bizonyára sokan felteszik a kérdést: ugyan mi kivetnivalót találtak műveikben, hiszen manapság csak elismeréssel, csodálattal szól róluk mindenki? Ennyire ostobák, korlátoltak voltak elődeink? Ennyire félreismerték ezeket a műveket? Ennyire megbízhatatlan az irodalom értékmérője? Ilyen nehéz a jót megkülönböztetni a rossztól? Nincs objektív mérce? S ha ez így van, ha ennyire viszonylagos minden értékítélet, akkor hogyan bízhatunk meg a mai kritikusok véleményében? Mi a biztosíték arra, hogy nem esnek ők is a régiek hibájába, s nem derül ki a ma fércműnek ítélt alkotásokról, hogy remekművek? A körülrajongott írásokról pedig az, hogy mit sem érnek? Nem örök törvényszerűség-e tehát, hogy a nagy művészeket nem értik meg kortársaik, hanem elnyomják, üldözik őket, s meg kell halniok ahhoz, hogy képességeiket elismerjék?
Ezekre a kérdésekre kíván könyvünk választ adni, bebizonyítani, hogy nem tévedésből, nem a szakértelem hiánya miatt vagy ostobaságból, nem valamiféle "örök" emberi értetlenség következtében alakultak így a dolgok, hanem nagyon is szükségszerűen. A választ azonban nem elméleti fejtegetések formájában tárjuk az olvasó elé, hanem valóságos események segítségével. Arra törekedtünk, hogy könyvünk ne csak érdekes olvasmányul szolgáljon, ne csak az emberi művelődés történetéből ragadjon ki néhány jelentős mozzanatot s nyújtson róluk hasznos ismereteket, hanem ezen felül alkalmas legyen arra is, hogy a felületes, elhamarkodott, tudománytalan általánosításokat helyes, az ideológiai harc igazi törvényszerűségeit tükröző ismeretekkel helyettesítse.
Vissza