Fülszöveg
Van egy rádióműsorom, Jó reggelt Európa a címe. Amikor ezt a „fülszöveget" írom, ez a rádióműsor még megvan, vasárnap megy hattól háromnegyed kilencig. Lehetséges, hogy mire ez a könyv megjelenik, nem lesz rádióműsor, az is lehet, hogy Rádió sem lesz, valamint az is elképzelhető, hogy lesz még Jó reggelt Európa, de már nem az én műsorom lesz - az elmúlás egyéb variációit most nem taglalom. Ez a Jó reggelt Európa néhány éve úgy készül, hogy a „fiúkkal-lányok"-kal kitalálunk egy fogalmat, ha tetszik, egy vezérszólamot, arra épül a műsor. Volt már ilyen, nem én találtam ki. Valamikor, évekkel ezelőtt talán, az történt, hogy kevés riportot hoztak a „lányok", mondtam, nem baj, majd kidumálom. Öreg közszolgái az elektronikus tájékoztatásnak így mondják, ha beszélni kell például a pontos időjelzésig. Kidumáltam, mondták, egész jó volt, legyen így máskor is. Attól kezdve el-elmorfondírozgattam az éppen aktuális fogalomról. Először azt néztem, hogy odaát, az üvegfalon túl a vezérlőben a...
Tovább
Fülszöveg
Van egy rádióműsorom, Jó reggelt Európa a címe. Amikor ezt a „fülszöveget" írom, ez a rádióműsor még megvan, vasárnap megy hattól háromnegyed kilencig. Lehetséges, hogy mire ez a könyv megjelenik, nem lesz rádióműsor, az is lehet, hogy Rádió sem lesz, valamint az is elképzelhető, hogy lesz még Jó reggelt Európa, de már nem az én műsorom lesz - az elmúlás egyéb variációit most nem taglalom. Ez a Jó reggelt Európa néhány éve úgy készül, hogy a „fiúkkal-lányok"-kal kitalálunk egy fogalmat, ha tetszik, egy vezérszólamot, arra épül a műsor. Volt már ilyen, nem én találtam ki. Valamikor, évekkel ezelőtt talán, az történt, hogy kevés riportot hoztak a „lányok", mondtam, nem baj, majd kidumálom. Öreg közszolgái az elektronikus tájékoztatásnak így mondják, ha beszélni kell például a pontos időjelzésig. Kidumáltam, mondták, egész jó volt, legyen így máskor is. Attól kezdve el-elmorfondírozgattam az éppen aktuális fogalomról. Először azt néztem, hogy odaát, az üvegfalon túl a vezérlőben a „fiúk-lányok" figyelnek rám, aztán jöttek a levelek. Egy ideje előre megfontolt szándékkal mondom el azt, ami eszembe jut életről, halálról „vagy más ily fontos emberi lomról", hátha nem mindenki tudja azt, amit én tudok, vagy ha tudja is, esetleg másképp tudja. Általában hozzáteszem, a magunk módján mondunk mindent, szeretném hinni, hogy a hallgatók már tudják, miféle stílust, hangot jelent ez a „magunk módján". Ez most átment egyes szám első személybe, ami ebben a könyvben van, azt már csak én mondom, egyedül, a magam módján. Ilyen is volt már, ezt sem én találtam ki. Gyűltek a címszavak. Szeretném azt mondani, hogy ahhoz a nagy enciklopédiához, amibe akkor kell belelapozni, amikor nagyon fáj, amikor nagyon rossz, amikor homályos, bizonytalan, érthetetlen, dühítő, elszomorító vagy amikor csak megható, esetleg vidám, érdekes, valahol ezt már láttam, ejnye, hogyan is van... de nem mondhatom, mert Karinthy Frigyes ezt már leírta. Úgyhogy ilyen is volt már, ezt sem én találtam ki. Én csak azt találtam ki, ami ebben a kötetben benne van. Mondatokat fogalmakról, különféle címszavakról, amelyeket akkor érdemes elolvasni, amikor valami fáj, rossz, homályos meg ilyesmi, valakivel meg kellene osztani, és nincs kéznél más, csak ez a könyv.
Ez a könyv, ami azért „nem olyan", mint a most divatos „médiakönyvek", mert nem rólam szól. Se hálószoba, se pezsgőfürdő... Csak a körülöttünk lévő világ.
Vissza