Könyv a házasságról

Előszó

Mikor Bernard Shawt fölszólítottam e könyvnél való közreműködésre, a következőket válaszolta: „Egy férfinek sem szabad arra vetemednie, hogy a házasságról megírja az igazságot, ameddig a felesége él, ha mindjárt csak azért is, mert gyűlöli a feleségét, mint Strindberg; és ez nem az én esetem. A majdan megjelenő kötetet érdeklődéssel fogom olvasni, jól tudván, hogy többnyire eltérésekről lesz benne szó; de közreműködni nem óhajtok."
Ez semmi egyéb, mint a Shaw híres szeszélyeinek egyike; mert senki sem írt még nyíltabban és mégis kevésbé bántó módon a házasságról, mint ő. Mégis szívesen állítom e könyv élére az ír bölcs szellemességét, mert tréfás formában két igen komoly veszedelemre figyelmeztet, melyekbe könnyen beleeshetünk a házassági probléma tárgyalásnál: ezek a veszedelmek a hallgatás gyávaságból és az indiszkréció. Valójában ezt a legintimebb kérdést senkinek sem szabad mint olyan segíteni-akarónak kezelni, akinek a félelemnélkülisége nem hatalmazza fel őt arra, hogy mindent megmondhasson sebek osztogatása nélkül; és akinél a belső nemesség nem akadályozza meg azt is, hogy magándolgokat kifecsegjen, hogy elfogulatlan embernek még csak eszébe se juthasson a megállapításait leleplezéseknek magyarázni. Ennek a házasságról szóló könyvnek első és utolsó célja a segítés. Ezért szellemének két ősforrása a bátorság és a tisztaság. Vissza