Kónyi János democritusa

Előszó

Részlet a kötetből:

"Másfélszázaddal ezelőtt, 1782-ben, Landerer Katalin betűivel és költségén Budán egy sajátságos tartalmú és szellemű könyv jelent meg A mindenkor nevető Democritus, avagy okos leleményű furtsa Történetek címen (2 rész. 8. I. 164 l., II. 192 l.), amelyeket "a bánat jókat felejteni kivánó jámborok kedvekért" a szorgalmas tollú és nagy jó-akaratú Kónyi János strázsamester "szedegetett öszve". Először is állapítsuk meg, hogy az irodalomtörténet Beöthy Zsolt méltatása óta pár sorban számon tartja ennek az érdekes könyvnek emlékét, de különösebb jelentőséget soha nem tulajdonított neki, nem igen törődött vele, sőt mintha a kortársak Kónyit illető hagyományos lenézésének befolyása alatt vele szemben még a tudományos tárgyalás jogosultságát is kérdésesnek tekintette volna. Pedig észre kell vennünk, hogy ez a könyv feltűnően kirí a környezetéből, szembetűnően elüt a szomszédságában megjelent szépirodalmi termékek jellegétől, mind a tartalmával, mind a szokatlan műformájával s főképen céljával, amely csupán a kedély felvidámítására törekszik s nem kérkedik sem azzal, hogy olvasóinak műveltségét meggyarapítja, sem azzal, hogy az erkölcsök megjavításával lelkületüket jobbá és szebbé teszi. Semmi tudós szín rajta, semmi morális szándék, semmi nagyravágyás benne, csupán az az igénytelen törekvés, hogy a bút elszélessze s könnyű nevetést gerjesszen. Amit maga elé tűzött, derekasan véghez is vitte. Az irodalmi élet akkori szerényebb viszonyai között nagy feltűnést keltett, sok mosolyt fakasztott és széles körökben jókedvet derített. Szokatlan könyvsikere kézzelfogható bizonysága a népszerűségének és olvasottságának. 1796-ban harmadszor merül fel kiadásának szüksége, "mint hogy a furtsa Democritusnak sok kedvellői találkozának" s az 1815-i Szentgyörgy-napi vásárra hatodszor nyomatja ki Landerer Anna ezt a „kellemetes, öt az ártalmas bús melancholiának el-üzésében hasznos Munkát". Vissza