Konyhaművészet 1997/5.

Előszó

Részlet:
Az ember azt hinné, hogy mi sem áll távolabb egy gasztronómiai magazintól, mint a politika. Ha az idei ősz parlamenti eseményeit figyeljük, mégis rá kell jönnünk: ez nem így van. A konyha - legyen az egyszerű családi otthon vagy egy exkluzív szálloda konyhája - ugyanis azokból az alapanyagokból gazdálkodik, amelyeket kapni lehet a tágabb értelemben vett piacon. Hogy mit és mennyiért tud beszerezni az igényes háziasszony vagy az ötcsillagos étterem séfje, az pedig erősen függ azoktól a törvényektől, rendelkezésektől é a szabályzóktól, amelyek az ország házában születnek meg. A földtörvény, a bortörvény, a kistermelők gazdálkodását érintő intézkedések, egyes vám- és jövedéki szabályzók, sót, még az autópályadíjak is közvetlenül hatnak éléskamráink és hűtőszekrényeink tartalmára.
Ezektől a döntésektől függ, hogy a kistermelő számára megéri vagy sem fűszernövényekkel, salátákkal foglalkozni: hogy a kannában forgalmazott, de minőségi borok termelőit csődbe viszik-e borhamisítók; hogy a valaha világhírű magyar bor, amely most újra a csúcsokat ostromolja, miért került a nemzetközi kereskedelemben az ár- és ranglista végére. Az egyszerű fogyasztó számára az sem teljesen világos: vajon hogy befolyásolják törvényhozóink döntéseit az Európai Unió szempontjai. Az ugyan köztudomású, hogy az Unió sok országának mezőgazdasága vagy legalábbis egyes ágazatok túltermelési válsággal küzdenek évek óta, s nem túlzottan örülnének, ha Magyarország erős konkurenciaként kerülni közéjük. De egyáltalán nem köztudomású, hogy létezik-e vagy legalább terveznek-e olyanfajta egyeztetést az érintettek, amely tisztázná: az élelmiszer-alapanyagok termelésének mely területei fejlesztendők - a hazai felhasználás szükségletei szerint és a magas hozamú export reményében - és melyek visszafejlesztendők - tekintettel a várhatóan olcsó és jó minőségű importra. Vissza