Fülszöveg
Isten igazságos: a gazdagok kapják az ételt, a szegények az étvágyat.
Az ember nem azért él, hogy egyen és nem azért eszik, hogy éljen. Az ember azért eszik, mert éhes. Németországban meg azért, mert delet üt az óra.
Az emberek olyanok, mint a borok. A jók idővel jobbak lesznek, a rosszak megsavanyodnak.
Az idealista azt hiszi, hogy mivel a rózsa illatosabb, mint a káposzta, a főtt rózsavíz is finomabb, mint a káposztaleves.
Ha alkoholba akarod fojtani a bánatodat, hamar rádöbbensz, hogy a bánat tud úszni.
„Maga nagy tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy a hurkákat, veséket és karajokat, amelyekkel maguk kiszolgálják a pestieket, a másvilágra is elviszik a vendégek. Nem. Fel kell nyitni a hasukat a kövér embereknek, hogy elférjenek abban a faládában, amelyet az asztalosok nem akarnak bővebbre szabni." (Krúdy Gyula)
Úgy lapozd ezt a könyvet, kedves Olvasó, mintha épp csak folytatnád a Szellem a fazékból című kulináris mesét. Gasztrotörténetek ezek is, ám került a tárcák közé...
Tovább
Fülszöveg
Isten igazságos: a gazdagok kapják az ételt, a szegények az étvágyat.
Az ember nem azért él, hogy egyen és nem azért eszik, hogy éljen. Az ember azért eszik, mert éhes. Németországban meg azért, mert delet üt az óra.
Az emberek olyanok, mint a borok. A jók idővel jobbak lesznek, a rosszak megsavanyodnak.
Az idealista azt hiszi, hogy mivel a rózsa illatosabb, mint a káposzta, a főtt rózsavíz is finomabb, mint a káposztaleves.
Ha alkoholba akarod fojtani a bánatodat, hamar rádöbbensz, hogy a bánat tud úszni.
„Maga nagy tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy a hurkákat, veséket és karajokat, amelyekkel maguk kiszolgálják a pestieket, a másvilágra is elviszik a vendégek. Nem. Fel kell nyitni a hasukat a kövér embereknek, hogy elférjenek abban a faládában, amelyet az asztalosok nem akarnak bővebbre szabni." (Krúdy Gyula)
Úgy lapozd ezt a könyvet, kedves Olvasó, mintha épp csak folytatnád a Szellem a fazékból című kulináris mesét. Gasztrotörténetek ezek is, ám került a tárcák közé dühös publicisztika is.
Az ilyen kritikák fájhatnak, elismerem. Mentségemül az szolgál, hogy az ember egyformán sebet kap a kritika útonállóitól és a kritikusoktól. A sebek egyként fájnak és hasonlítanak is egymáshoz, ám hamar kiderül, hogy az egyiket bandita ütötte ártó szándékkal, a másikat
sebész vágta gyógyító céllal. Kukkants be újra a konyhába, emeld meg óvatosan a fedőt, ezúttal sem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek. Hogyan készül az agyvelőkolbász? Evett-e zserbót Emil Gerbeaud? Miért ugrik át Buddha a falon? Somlói-e a somlói galuska? Vegetáriánus volt-e Hitler? Hol készült az első vargabéles? Kik a léhűtők, sörkoptatók, pacalkofák? Mi a különbség kurtakocsma és bögrecsárda
között? Hogy hívták az első pesti kávést? Kóstoltad már ezeket a furcsa nevű ételeket: csehpimasz, szabógallér, lábatlan tyúk, papszelet?
Evés közben jön meg az étvágy. Megjöhet olvasás közben is. A Konyhamalac erről szól: az ét-vágy titkairól. Ne habozz, kösd a nyakadba az asztalkendőt, ragadd meg a kést, a villát, húzd közelebb a széket, mint az ínyencek. Mindjárt felcsapódik a konyhaajtó és feltűnik a pincér, karján az első fogással.
Vissza