Köny és mosoly

Előszó

Ha magános óráim lelkem busongó, vagy kedvderítő költészeti szüleményeiből - többek buzdítására - a talán megállhatókat e kis füzetben a jótékony czél érvényesítése érdekéből kedves Békésmegyém közönsége, s magyarhoni egyébb személyes ismerőseim s azok ismerősei elé tisztelettel bocsájtani bátorkodom : azon reményben teszem azt, hogy érzületemmel ismerős e zártkörű közönség vállalkozásomat nem mint kisszerű tüntetési törekvést, de mint nemesb szándék tényét veendi, s becses pártolásával a jótékony czél elérhetését támogatni kegyes leend.
Mert hisz e művecskében csak is a forró haza - szeretet szerény hangja szól, s azon kedélyhangulat s szivérzelem váltakozása tükröződik vissza saját meghagyott eredetiségében, melynek alapjául szolgáltak ifjabb korom pezsgései, s családi élettörténetkénk kedves, vagy fájó mozzanatai.
Már pedig az ezekkel tüntetőleg fellépni akarás, s véle az ekkor jogosulttá váló kritika felidézése merész játék lenne, mig emigy, mint bizalmas kör részére szánt olvasmány - reméllem - megáll, s hiszem - fog olyan kellemes időtöltést szerezni a nyájas olvasónak, mint egy parancsra, vagy egyéni nyereségvágyból irt mű, - avagy csakis pillanatnyi élvet nyujtó akárhány szini, vagy látványos előadás, melyekért busásan megfizetünk s gyakorta - idegennek.
Kétszeresen jutalmazva érezném magamat, ha jelentéktelen müvecskémmel a jelzett jótékony czélnak szép anyagi hasznot hajtanom, a tisztelt olvasónak pedig - maradandó lelki élv szerzése mellett - igyekezetemért, kegyes méltánylatát kiérdemelnem - sikerülendet. Vissza