Angyalok regénye

Fülszöveg

Kontra Ferenc Márai- és József Attila-díjas író előző könyvében, az Idegen című trilógiájában érzékletesen jelenítette meg az övezetlét gyötrelmeit, a szellemi, kulturális, kommunikációs határátlépéseket, amelyek során a lélek nem ott éli életét, mint ahol a test megrekedt. Az Angyalok regénye térben és időben is szélesebb távlatokból szemléli az identitásvesztés fenoménjét, briliáns történetmondással tudatosítván, hogy valaki akkor is lehet exuláns, ha soha nem hagyta el szülőföldjét Újabb sorsstációkat tár az olvasó elé, a folyton útközben levés állapotát, ahonnan minden út idegenbe vezet
Az Én és a Másik, a saját és idegen fenomenológiai ellentétét ez a könyv távolabbra vetíti és szűkebbre fókuszálja a személyes és családi tapasztalatnál. Ennek nyomán jelennek meg a könyvben Csáth Gézának, a szerző egyik korai novellahősének utolsó, Regőcén telt napjai, Dürer nyulas akvarellje mögül így bontakozik ki egy tragikus vadásztörténet, ami fölmutatja a szétszóratás állomásait és a családokat folytonos mozgásban tartó erőket. A történelmi tablóba beúszik Rudolf koronaherceg önmegvalósítási igyekezete és Benvenuto Cellini gigantikus küzdelme az anyaggal, a művész diadala, amikor a mimézis, az utánzás helyébe a poiesis, a teremtés lép.
Kontra Ferenc könyve arról szól, hogy miként nem lehet valaki az, aki voltaképpen. Se a múltban, se a jelenben. Művészregény, családi vagy személyes legendárium? Mindez együtt. De legfőképpen könyv az élet nagy misztériumairól. Vissza