Kontextus

Előszó

Irodalmunk Fábry Zoltán által "harmadvirágzásnak" keresztelt szakasza napjainkban már tíz évvel hosszabb, mint az 1918-tól 1948-ig tartó "első és másodvirágzás" ideje együttvéve. Mégis: nagy az első és második szakaszról - elsősorban Fábrynak, Turczel lajosnak és Csanda Sándornak köszönhetően - már van olyan, amilyen történeti képünk, az 1948-tól eltelt negyven év sehogyan sem akar bennünk irodalomtörténetté összeállni. A korszak egyetlen összefoglalása sem tőlünk származik, hanem a magyarországi Görömbei Andrástól. Sőt mi több: mikor Görömbei könyve 1982-ben megjelent, mi - ahelyett, hogy legalább a könyv apropóján, Görömbei-értékelésekben, -kritikákban, -reflexiókban megpróbáltunk volna irodalmunk negyven évét irodalomtörténetté élni - mélyen hallgattunk, úgy tettünk, mintha Görömbei könyve nem is rólunk szólna. S úgy teszünk a mai napig. (Tisztelet az egyetlen kivételnek, Koncsol Lászlónak, aki 1984-ben alapos tanulmányban méltatta, kiegészítette és továbbgondolta Görömbei művét.)
Az alábbi összeállításban - Turczel Lajos, Csűrös Miklós, Ján Stevcek, Katarína Králová és Mayer Judit közreműködésével - a "harmadvirágzás" irodalma és fordításirodalma körüli csendet kívánjuk megtörni. A kép - sajnos - nem teljes: hiányzik a prózánk sokoldalú felmérése, Ján Stevceknek az epikának szlovák fordításait áttekintő tanulmánya a hiányt csak részben pótolja. Regény- és novellairodalmunk 40 évének átfogó értékelését a következő számunkban fogjuk elvégezni. Vissza