Konstantinos Monomachos bizánci császár koronája

Előszó

Részlet az ismertetőből:
A magyarok már a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültek Bizánccal. A császárságnak érdeke volt, hogy a határvidéken vándorló magyarok segitségét ajándékokkal és időnként szövetséggel biztositsa, a birodalmát érő más népek támadásaival szemben. Ennek ellenére őseink többször megtámadták a császárságot. A honfoglalás után is folytatódtak ezek a betörések, ennek emlékét őrzi a krónikákban is fennmaradt Botond történet.
A magyar állam végleges kialakulásával megszüntek a kisebb törzsek egyéni kezdeményezései, a Bizánccal folytatott politika államérdek lesz. 1018-ban a bolgárokat beolvasztják a bizánciak birodalmukba, igy annak határa eléri a Duna-Dráva vonalát, tehát közvetlenül érintkezik Magyarországgal. I. István baráti viszonyt tart fenn a császárral, ugyanezt a politikát folytatják utódai is. A XI. szd.-ból alig ismerünk összeütközést a két állam között. A jó viszony fokozódik I. Endre uralkodása alatt (1046-60) aki az erős német politikát folytató Pétert követte a trónon. Bizánc-barát politikájának azzal is kifejezést ad, hogy görög szerzeteseknek monostort épit Visegrádon és bazilita szerzeteseket telepit a tihanyi félsziget oldalára. Valósznüleg ennek a jó viszonynak az emléke a Monomachos korona, amelyet a mult század 60-as éveiben Nyitraivánkán találtak meg szántás közben. A lemezeket éveken át darabonként adták el a Nemzeti Muzeumnak. A korona hét zománcozott aranylemezből áll: IX. Konstantinos Monomachos, Zoé, a felesége és annak nővére, Theodora, két táncosnő, az Alázat és az Igazság alakjaival. Vissza