Megfakult irások

Előszó

Részlet a könyvből:

Milyen régóta nem jártam már odahaza Pomerániában! Hosszú, messzi utazásaimon, a sok élmény és benyomás közölt egészen megfeledkeztem róla és ha néha mégis eszembe jutott, rendszerint csak a városra gondoltam, ahol felnőttem, a szép sarokházra, amely beláthatalan idők óta mindig a családom birtokában volt, majd atyám halála óta gyámom tulajdonába került. De jóformán sohasem jutott eszembe nagyanyám kis falusi birtoka, amely a várostól néhány kilométernyire nyugatra feküdt, ahová gyermekkoromban néhanapján - ha most visszagondolok, akkor belátom, hogy feltűnően ritkán - elkerültem. Nem mintha nem tetszett volna ott nekem és a kép azért halványult volna el a lelkemben, sőt ellenkezőleg. De az emlék sokkal bizonytalanabb, sokkal elmosódottabb volt, semhogy a távolból világos, tiszta képet tudtam volna alkotni erről a kis birtokocskáról és hűséggel és szeretettel gyönyörködhessek benne. Tulajdonképpen már csak a régi, repkénnyel befuttatott, régimódias berendezésű házra emlékeztem és az óriási árnyas kertre, amely az erdőbe veszett bele. Az egész olyan volt, mint valami hatalmas lombterem, amelyben nem lehetett megkülönböztetni az egyes fák koronáját. Így maradt meg az emlékezetemben, így termékenyítette meg gyermekig képzeletemet, mint valami titokzatos és ugyanakkor komor emlék, amelyhez azonban semmi határozott élmény nem kapcsolódott. Vissza