Költő és valóság | |
Invokáció | 7 |
Milyen volt Lu Fu-szun, a gazda? | 9 |
Milyen az ő gazdasága és milyen az ő gazdasága | 11 |
Milyen palotában lakott a gazda, milyen bódékban az ő cselédei, és milyen ólakban az ő jószágai? | 15 |
Kik voltak a gazda barátai, tisztelői és ellenségei? | 17 |
Mit bizonyítanak a hold, a nap és a csillagok? | 20 |
Utazzunk Honoluluba és kizárólag Cinzano-Vermuthot igyunk! | 22 |
Don Martin, a komiszár, kielégítő magyarázattal szolgál | 25 |
Nem fizetnek az átkozott lakók | 29 |
Az enyveskezű Angel meghozza a hírt, a lakók tort ülnek | 32 |
A gazda leleményessége és annak eredményei | 35 |
Ingyen ebéd és letánia | 38 |
Szerelmes verset írok, de nem a feleségemhez | 42 |
Tiszteletre méltó urunk viszonya égi és földi hatalmasságokhoz | 46 |
A görbe szarvú kecskéről szóló költemény megszületik | 49 |
Költészet és valóság | 52 |
Meghal az anyósom, és én nagy bajba kerülök | 57 |
A Leon ló sorsára jutok, befognak a kocsiba | 60 |
A madár és az ő tolla | 64 |
Lasar, a nagyorrú földbérlő | 67 |
Csodát művelek és meggyógyítom magam | 71 |
Mérget iszik a feleségem, de nem pusztul bele | 75 |
Hu Tang-Ti, a mézes szájú ügynök, sötétnek látja a helyzetet | 81 |
A gazda a tejkósoltók szíves pártfogását kéri | 85 |
Ho Vei-Pao, a néma, megátkozza a gazdát | 87 |
Tiszteletre méltó gazdánk fölcsap "civilizáció apostolá"-nak | 95 |
Megtanulom a hittérítés fogásait | 97 |
Tabatingán a bennszülöttek inkább megmaradnának vadállataiknál | 100 |
A bohémiai konzul Straja, az éhenkórász költők pártfogója | 104 |
Tiszteletre méltó Li Fu-Szun gazdánk megfedd dicsőítő költeményeimért | 108 |
A gazda hitet tesz a gyermeknyúzás mellett | 111 |
A cselédek ketrecekbe zárják gyerekeiket, az eredmény mégsem kielégítő | 115 |
Kao-Csen, a kertész, fűbe harap | 116 |
A gazda a kertészt jégre téteti | 120 |
A kiszáradt kút fenekén találkozom együgyű bácsikámmal | 127 |
Emlékezés Ázsiára | 131 |
Miképpen tartják Peruban a rizs árakat | 134 |
Bácsikám jóakaratúlag helyrehozza a hibát | 138 |
A gazda úgy vigyáz bácsikámra, akár a hímes tojásra | 142 |
Felzavarom a csendőröket, eltörik hátamon a puskatust | 146 |
Li Lü-Pi, a város legélelmesebb prostituáltja, megmondja a gazdáról a véleményét | 151 |
Hu-chu, a borkereskedő tanácsot ad a gazdának... | 156 |
Az ember és a tetű | 159 |
A gazda beereszti szobájába feleségemet | 164 |
A költő boldogtalannak érzi magát | 166 |
A gazda megbetegszik, sötétség borul udvarára | 170 |
Legyen világosság! | 173 |
Olivér és az emberi világ | |
1. fejezet | |
amely korunk kultúrtörekvéseinek rövid krónikáját adja, és egyben az írómesterség feltve őrzött titkairól is lerántja a leplet. Az író bejelenti, hogy munkájáért igen, de munkája anyagáért: e világért semmi szín alatt nem vállal felelősséget | 181 |
2. fejezet | |
amelyben a falusi postás táviratokat kézbesít és földre süti a szemét. Mindenki gyanús a grófi kastélyban, de kiváltképp a nagymama és a szalonba szemtelenkedett kutyát. Egy kis tetű annak rendje és módja szerint elnyeri az Olivér nevet | 186 |
3. fejezet | |
amely teológiai vitával kezdődik, és utazással folytatódik. Olivér a falusi állomáson betekintést nyer az adófizetők pokoli lelkületébe | 194 |
4. fejezet | |
amelyben a női megbetegedések hírneves professzora, a Dalos Csalogányt Olivér jelenlétében az aszfaltra fekteti. Egy Artúr nevezetű úriember dicsfényben ragyogó homlokára teszi kezét, és közli e világgal Baruch Spinozával kapcsolatos zseniális ötletét | 201 |
5. fejezet | |
amelyben Oravetz, a színházi súgó megőrül. Olivér kiűzetik a Paradicsomból | 210 |
6. fejezet | |
amelyben Olivér, a kis tetű, nagy terveket sző, gáláns kalandokra készül, de a sors keresztülhúzza ábrándos számításait. Az őrült súgó végleg elveszíti maradék eszét, kérvényt ír és beadja a Minisztériumba | 217 |
7. fejezet | |
amelyben némi bizalom ömlik az államtitkár szívébe. Egy lovagias ügy és annak sajnálatos követelményei | 223 |
8. fejezet | |
amelyben a bérkocsis közli hallgatag feleségével, hogy párbajban agyonlőtték lovát. Olivér megismeri a sorsüldözött állatok reménytelen életét, és a koloncos kiskutya szőrözetében tölt egy emlékezetes éjszakát | 234 |
9. fejezet | |
amelyben Olivér Walter szén- és fakereskedő bűvös környezetébe kerül. Bulla választási ügynök fel van háborodva, és megtiltja feleségének, hogy fűszert vásároljon egy demokratától | 242 |
10. fejezet | |
amelyben Olivér szegények közé kerül, és nincs abban köszönet. Kahán, volt kifutó levelet ír a postán és ennek a levélírásnak rablási kísérlet a vége. A rendőr figyelmezeteti a postáskisasszonyt, hogy ahelyett, hogy szerelemről és pénzről beszélne, legjobban teszi, ha befogja a száját | 255 |
11. fejezet | |
amelyben megismerjük Ottót, az elhízott szokét. Példázat az igaz bíróról. Egy bíró részére módfelett kellemetlen dolog, ha a tárgyalás után hazáig kísérik az ugató kutyák | 263 |
12. fejezet | |
amelyben kiderült, hogy kétszer kettő négy, és hogy isten a világot hét nap alatt teremtette. Olivér előtt örök rejtély marad, és sohasem érti meg a házitanító verítékezésének az okát | 270 |
13. fejezet | |
amelyben Karát árverési becsüs, a doboróra lép, és kiárusítja a világ értékeit. Olivér meglepetéssel látja, hogy a kocsmában mindenki a maharadzsa egészségére iszik. Hogy ikrek vannak ezen a világon, az sok tévedésre ad okot | 278 |
14. fejezet | |
amelyben megállapítja Olivér, hogyha a hegyről szemléli az ember a várost, nincs a városban semmi hiba. A szenátor a filckalapos hölgyben rokonlélekre talál, majd egy LaoCse mondást idéz és átnyújtja a hölgynek az étlapot | 286 |
15. fejezet | |
amelyben a kémnő menekülni kénytelen és ezáltal Olivér ismét változtatja a helyét. Hőnik detektív előbb fenyegetőzik, majd később könyörgésre fogja a dolgot. De akárhogy is kétségbe van esve, fajtalankodó prostituáltak helyett Kant, Spinoza, Platon és Lévy-Bruhl szelleme tölti meg az éjszakát | 295 |
16. fejezet | |
amelyben kiderül, hogy e világ törvényei szerint minden a legteljesebb rendben van ezen a világon. Lujzi bevallja, hogy bár ivott, lopott és fajtalankodott, de nem viselt rangokat, nem volt hazug a tekintélye, erőszakkal sem bírt hatalmat és csak mértékletesen vetett ki adót | 302 |
17. fejezet | |
amelyben szemünk előtt tisztul meg Satanovics különben is makulátlan leliismerete. Olivér tanúja lesz a temetésrendezők gyűlölködő viszálykodásának, és rájön, hogy egy kövér disznó többet ér, mint egy sovány halott | 311 |
18. fejezet | |
amelyben Olivér hullarablók karmai közé kerül, és a rothadó falevelek, égig érő füvek és vad bozótok között átéli az ősvilág minden rémületét | 320 |
19. fejezet | |
amelyben görbe lábú Uhlen írnok virágot szed a réten. Olivér betekintést nyer a névtelen levél-írás technikájának bonyolult rejtelmei. Clavo docens pokoli bosszút hajt végre | 236 |
20. fejezet | |
amelyben Olivér bevonja vitorláit, miután az író otthonába visszakerült. Sorsa azáltal, hogy az író hajában elhelyezkedik, véglel jóra fordul. Rájön, hogy végeredményben egy tündérvilágban él: bántó illatú és piszkos tündérek között. Mindenki boldogul, csak az író hajtja le bűntudattal fejét | 332 |