Fülszöveg
„Páratlan perverzió a szentség" - írja E. M. Cioran (1911-1995) ebben a könyvében, amely 1937-ben csupán magánkiadásban jelenhetett meg hazájában. Kiadója ugyanis visszautasította, mondván: Isten segedelmével szerezte a vagyonát, így nem kíván összeveszni vele. Barátai - Mircea Eliade is - hevesen bírálták, édesanyja pedig azt írta neki: „Ilyen könyvet csak a szüleid halála után lett volna szabad nyilvánosságra hoznod." Cioran azt válaszolta, mélységesen vallásos műről van szó, sőt: az egyetlen vallásos könyvről, amelyet valaha is a Balkánon írtak. „Túlzás volt ez a javából - emlékszik vissza később -, bár ha jobban belegondolunk..."
És valóban nem volt teljesen téves ez a túlzás, mivel a Könnyek és szentek „fordított himnusz", egy válság, a blaszfémia és a vallási nosztalgia közötti meghasonlottság gyümölcse - negatív teológia. A lenyűgöző stílusban megírt könyv egyik passzusában ez áll: „Az isteni betegség lappangási ideje hosszú, mert a gennyhez hasonlóan Isten is nehezen...
Tovább
Fülszöveg
„Páratlan perverzió a szentség" - írja E. M. Cioran (1911-1995) ebben a könyvében, amely 1937-ben csupán magánkiadásban jelenhetett meg hazájában. Kiadója ugyanis visszautasította, mondván: Isten segedelmével szerezte a vagyonát, így nem kíván összeveszni vele. Barátai - Mircea Eliade is - hevesen bírálták, édesanyja pedig azt írta neki: „Ilyen könyvet csak a szüleid halála után lett volna szabad nyilvánosságra hoznod." Cioran azt válaszolta, mélységesen vallásos műről van szó, sőt: az egyetlen vallásos könyvről, amelyet valaha is a Balkánon írtak. „Túlzás volt ez a javából - emlékszik vissza később -, bár ha jobban belegondolunk..."
És valóban nem volt teljesen téves ez a túlzás, mivel a Könnyek és szentek „fordított himnusz", egy válság, a blaszfémia és a vallási nosztalgia közötti meghasonlottság gyümölcse - negatív teológia. A lenyűgöző stílusban megírt könyv egyik passzusában ez áll: „Az isteni betegség lappangási ideje hosszú, mert a gennyhez hasonlóan Isten is nehezen gyűlik össze. Ám a seb idővel kifakad. És akkor átéljük a megtérést. Ha pedig nem fakad ki a seb, a mérget ott hordjuk szervezetünkben, egészen napjaink végéig hordozva magunkban egy olyan Istent, aki nem mutatkozott meg, mert megposhadt az egyre csírázó és sikertelen megtérésben." Cioran is ennek áldozata, bár ő nem annyira szenved a paradoxonoktól, mint inkább tobzódik azokban: a gonosz Teremtőről alkotott elképzeléséhez híven sohasem szűnt meg szidni, átkozni, vádolni az Istent. Képtelen volt a hitre, ám fonák elragadtatásban fogant, monomániásan ismételt káromlásaival Őt szólította - ezért a hit gyökereit is csak az eksztázis, a lázas krízisek tapasztalatán keresztül volt képes megragadni. igaz, kerülő úton: a káromlás misztériumán át, ami még mindig valamiféle közvetlen viszonyt feltételez Istennel. Cioran átélte az elragadtatást megelőző kiüresedést, mert ahogyan a szentek is egyfajta extremitást, már-már blaszfémiáig ívelő elhajlást képviselnek, úgy Cioran szenvedélyes tagadása sem nélkülözi a vallási érzékenységet. Így irányítja figyelmünket arra a pontra, amelyből a végletekig vitt szkepszis és a hit egyaránt kisarjadhat.
A Könnyek és szentek magyar fordítása nem a Cioran belegyezésével lerövidített francia verzió, hanem a csonkítatlan román szöveg alapján készült. Kötetünk bepillantást enged a szerző életművének azon szakaszába, amikor még román nyelven alkotott, és amely időszak gondolatai rendre visszaköszönnek későbbi műveiben, így A bomlás kézikönyvében is.
Vissza