Konkoly Gyula

Előszó

Üdvözlés helyett
Konkoly Gyulával legalább öt éve tervezzük a "nagy visszatérést", Tulajdonképpen nem is visszatérés ez (senki ne gondoljon a tékozló fiúra, ha tetszetős Is a párhuzam), sokkal Inkább debütálás, hiszen Konkoly Dorottya utcába tervezett önálló kiállítását nem engedélyezték annak Idején. Felmerült annak a poénnak Is a lehetősége, hogy azt a valamikori tárlatot rekonstruáljuk, de ahogy múlt az Idő és egyre többször bukkantak fel az IPARTERV-es korszak fosszilái, ezt Is meg kellett változtatni. A konkrét cél nyomása alatt Gyula egyre többet festett, rendbehozogatta megmaradt munkáit, készült. A korai Georges de la Tour-os, rembrandtos munkák - most csak a festészetről beszélek - átváltottak a Paris Match társasági vagy éppen dokumentarlsta címoldalainak kőkemény parafrázisaivá. Az Igazi meglepetés akkor ért, amikor a Műcsarnok leendő Ideiglenes otthonát, az Olof Palme sétány 1. számú gyönyörű épület lepusztult egykori kiállítótermét műteremnek használva kicsomagolta a Párizsból és Svédországból érkezett anyagot. Nem tudom, hogy előkészületi indulatában hány befejezetlen képet fejezett be és hány késznek látszót rontott el, de úgy láttam, hogy Monet Giverny-i kertjének tavirózsái megúszták a dolgot. Mi pedig lassan bepótolhatjuk azokat a mulasztásokat, amelyeket a kor követett el a "nagy generáció"-val szemben. Vissza