A budapesti kém

Fülszöveg

„Arra ébredt, hogy nyelni próbál, és a fájdalomra, ami ezzel járt. Szemét nem nyitotta ki, egyelőre elég volt, hogy ha fájdalmasan is, de tudott nyelni. A zajokból ítélve kórházban lehetett. Halk beszéd, hangosabban és halkabban nyögő emberek, és persze a szag. A fertőtlenítő és a halál rohadtdió-szaga. Émelyítő szag, ami már akkor körbeveszi az embert, amikor még meg sem halt. Éppen elégszer érezte, hogy tudja, mit jelent ez a szag, és éppen eléggé fájt a nyelés ahhoz, hogy tudja: ez nem az ő szaga. Még nem az ő szaga.
1943 decemberében Budapesten még egyetlen lövés sem dördült el, és Kállay Miklós kormánya mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Az immáron a Reutersnek dolgozó Gordon Zsigmond vonakodva mond igent Ujszászy István, az Államvédelmi Központ vezetőjének és Karády Katalin szeretőjének arra a kérésére, hogy alkalmi futárként segítse Kállay törekvéseit, ám amikor a küldeményt Velencében kézbesíti, összekötőjét megölik, és kis híján vele is végez a merénylő. Fél Európát beutazván Gordon hazatér, és barátjához, Gellért Vladimír felügyelőhöz fordul tanácsért, mert most már biztos abban, hogy kém rejtőzik a legmagasabb kormánykörök környezetében.
A gyanúsítottak sora nem hosszú, ám azt még Ujszászy sem érti, kinek dolgozhat a kém, hiszen a Vár szinte hemzseg a német spionoktól, a szövetségesekkel pedig folyamatosan tárgyalnak a különbékéről. Megindul hát a hajsza a kém után, aki belesétál Ujszászy csapdájába, ám azt sem ő, sem Gordon nem gondolta volna még legvadabb álmában sem, hogy ki mozgatja a szálakat... Vissza