Kondor Béla gyűjtemény

Előszó

Isteni tehetség, tragikus életsors, rövidre szabott idő. Ady Endrék, József Attilák útja ez, ezen érkezett és ezen távozott el idő előtt a XX. század magyar képzőművészetének egyik legnagyobb zsenije: Kondor Béla. „Ajándéka" ahogy Nagy László nevezte a kondori örökséget - másfél ezer képzőművészt alkotás: festmény, egyedi és sokszorosított grafika, fotó és az ezekkel egyenértékű több kötetnyi vers és egyéb írás.
1974-ben, a művész halála után két évvel, a hagyatékot az állam megvásárolta a magyar múzeumok, elsősorban a Nemzeti Galéria számára. Így került egy jórészt grafikai gyűjtemény a Herman Ottó Múzeum tulajdonába, ahol már korábbi vásárlásokból őriztek néhány Kondor-művet, majd ez az anyag tovább gazdagodott a Kondor-család által ajándékba adott lapokkal. Felmerült egy állandó kiállítás vagy emlékszoba gondolata, amely végül sok huzavona után 1977-ben Miskolcon vált valóra. Az akkori múzeumi elképzeléseknek megfelelően bútorokkal, személyes tárgyakkal berendezett emlékszobában mutatták be a kondori életmű egyes darabjait. Az emlékkiállítást 1989-ben, technikai okokból bezárták. Akkor úgy tűnt, hogy véglegesen. 1991-ben azonban Miskolc városa vezetősége elhatározta egy új állandó kiállítás fölállítását. Új helyen, új rendező elv szerint, számban megnövekedve kerülnek a látogatók elé a Miskolci Kondor Gyűjtemény legszebb darabjai.
Kondor Béla rövid életrajzának fölvázolása helyett, idézzük őt magát. 1962-ben, a Miami Modern Múzeumban bemutatott kiállítás anyagához mellékelte a következő szűkszavú önéletrajzot: „1931. febr. 17-én születtem Budapesten. Szüleim középiskolába járattak, 1949-ben érettségiztem. Másfél évig hajógyárban dolgoztam villanyszerelőként, ekkor felvettek a Képzőművészeti Főiskola festő-tanszakára; 1956-ban végeztem. Több mesternél tanultam, de a leginkább, úgy vélem, Barcsay Jenő és Koffán Károly hatott a fejlődésemre. 1957-ben a magyar állam Derkovits-ösztöndíjban részesített 1958-ban részt vettem a Luganói Biennálén. 1960-ban önálló kiállításom volt Budapesten; 1956 óta munkáimat számos állami költségen rendezett kiállításon mutatták be Magyarországon és külföldön. Főképp könyvek illusztrálásából élek, olykor vállalok megrendeléseket különböző templomokból." Legyen ez az önéletírás kiindulópont Kondor első alkotó éveinek föltérképezéséhez. Szűkszavú és szerény önéletírás, jellemzi szerzőjét. Adatai kiegészítésre és magyarázatra szorulnak.
Az érettségi után azért megy el a hajógyárba dolgozni, mert nem vették föl a Képzőművészeti Főiskolára. A következő évben, mint gyári munkás jobb eséllyel indult a felvételi vizsgán, s így bekerült festő szakra, ahogy maga is írja. De azt elhallgatja, hogy 1956-ban nem ezen a szakon, hanem sokszorosított grafikán végzett, mert néhány tanárának nem tetsző emberi és művészi magatartása miatt a második évben kis híján eltanácsolják. Hála, az életrajzban név szerint említett tanárainak, felfedezik kivételes talentumát, bravúros rajzkészségét és átmentik grafika szakra. Diplomamunkája - melynek legtöbb lapja a miskolci kiállításon is látható - Juhász Ferenc: Tékozló országának vonzásában született, az 1514-es Dózsa parasztháborút földolgozó sorozat - a magyar rézkarcolás történetében mérföldkő, a kondori építményben alapkő. Mint minden Kondor-alkotás, ez is többrétegű, többértelmű- történelmi tabló, híradás és tükörkép saját koráról, jelképes önarckép-ábrázolás. Vissza