Kondor Béla

Előszó

Kondor Béla munkásságának a legnagyobb részét rézkarcai alkotják. Életében az e technikával készített műveit ismerték legjobban itthon és külföldön, díjakat is ezekre kapott. Főiskolai diplomamunkája is rézkarc-sorozat volt, és közel két évtizedes alkotómunkája során is vissza-visszatért e grafikai eljáráshoz. Csak élete utolsó két évében kezdett belefáradni, szemét is rontotta a rézkarc megkívánta erőltetés, ezért is kezdett el ekkor intenzívebben foglalkozni a fotóval; a gép felmentette a rézbe karcolás és a maratás már-már gyötrelmessé váló aprómunkájától.
Amit a rézkarc terén létrehozott, az a rézkarcművészet egyetemes történetének rangos része, művei kapcsán fenntartás nélkül lehet összehasonlításként a legnagyobbakra, Dürer, Rembrandt és Goya karcaira hivatkozni. Mennyiségében és problémavállalásában is hallatlanul sokrétű az anyag, sorozatok és egyedi lapok oly gazdag tára, hogy még felsorolni is nehéz. A főiskolai diplomamunkaként készült Jelenetek Dózsa György idejéből-sorozat; az ezzel összefüggő, lényegében belőle kinövő Apocalypsis cum figuris-variációk; a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára készített lapok; a gyár, a bánya és a mezőgazdasági munkasorozat; a William Blake versei eszmei illusztrációjának tekinthető rézkarcok, amelyek úgyszólván végigkísérték egész munkásságát; a hatvanas évek első felében készített színes karcok, mint a Nagy Madár vagy a Trójai faló; a Tokióban díjazott Romantikus tanulmányok és az ezek szellemében készült nagy lapok; a hatvanas évek közepének drámai művei, mint a Szent Antal megkísértése-variációk, a Margit-legenda vagy a Rakétakilövő című karc; a cirkusz- és vásármotívumok; a Sámson-lap, majd a hatvanas évek végén a Dürer tiszteletére karcolt sorozat és végül a Happening infernális lapjai; nem beszélve az illusztrációnak készített lapokról, köztük olyan remekekről, mint A Majomkirály nyugati utazásai - mennyiségében is nagyszabású életművé rendeződő együttest alkotnak. Vissza