Előszó
A két kötetre tervezett könyv első része 1990-ben jelent meg, amelynek előszavában utaltam arra a tényre, hogy az egész test számítógépes rétegvizsgáló berendezések bevezetése a radiológiának...
Tovább
Előszó
A két kötetre tervezett könyv első része 1990-ben jelent meg, amelynek előszavában utaltam arra a tényre, hogy az egész test számítógépes rétegvizsgáló berendezések bevezetése a radiológiának egészen új diagnosztikus teret nyújtott. A harmadik sík ábrázolásával az addigi kétdimenziós radiológiai szemléletet a CT háromdimenziós szemléletté gazdagította, hiszen a harántsík ábrázolásával egy teljesen új sík került megismerésre, annak néhány mm-nyi képleteivel együtt. Ennek révén pedig nemcsak a radiológiai megismerés bővült, hanem az egész orvostudomány is gazdagodott.
Nemcsak egy új radiológiai diagnosztikus módszerrel ismerkedhetett meg az orvostudomány, hanem aláhúzandó az, hogy oly kis szerveket és azok kóros elváltozásait lehetett diagnosztizálni, melyeket korábban sem radiológiai, sem más módszerekkel élőben kórismézni nem vagy csak kivételesen sikerült. Már a könyv első részében is utaltunk olyan elváltozásokra, amelyeket csak CT-vel lehetett diagnosztizálni, a második részben még inkább hivatkozhatunk olyan kóros eltérésekre, amelyek CT-vel minden nehézség és a betegek megterhelése nélkül, noninvazív módon és mai tudásunk szerint a legnagyobb biztonsággal és effektivitással kórismézhetők. Ez a megállapítás az első részben tárgyaltakon kívül elsősorban a kis endokrin szervek daganatainak és egyéb kóros elváltozásainak diagnosztizálására vonatkozik (mellékpajzsmirigy, mellékvese, thymus, vesicula seminalis stb.), de a nagyobb szervek daganatos és egyéb eltéréseinek pontosabb differenciálására is.
E vizsgálóeljárás ismerete nemcsak a radiológusok részére fontos, hanem minden klinikusnak ajánlatos e területről információt szerezni azon célból is, hogy tisztábban láthasson az indikáció megítélésében. A klinikusnak is ajánlatos tudni, hogy milyen esetekben érdemes CT-t kérni és milyen esetekben céltalan vagy egyenesen káros a CT végzése. A klinikusoknak is szakmai érdeke a feleslegesnek ítélhető CT elhagyása. A második részben a hypophysis, a nyaki régió és a thorax területeinek CT-vel diagnosztizálható elváltozásait tárgyaljuk. A CT-diagnosztika fejlődésével növekedett azon kórfolyamatok száma, amely folyamatok CT-vel egyértelműen tisztázhatók. Épp ennek köszönhető, hogy mind több terület (tisztázása, megítélése) válik a CT-diagnosztika keresett feladatává. Elsősorban a kis endokrin szervek vizsgálata és kóros eltéréseinek kimutatása lett a CT fontos feladata. De sorolhatnánk a mellkasi, hasi és medencei szervek hosszú sorát, amely szervek kóros elváltozásait a legoptimálisabban CT-vel tisztázhatjuk. Ezekre a lehetőségekre az egyes fejezetekben utalni fogunk. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nemcsak a daganatdiagnosztikában, hanem a már kimutatott daganatok radioterápiás tervezésében is a CT kiemelkedő szerephez jutott.
Vissza