Komposztálás

Előszó

A talajerőfenntartás kérdései, a trágyázás-műtrágyázás különböző problémái napjainkban újból a mezőgazdasági termelés homlokterébe kerültek. Számos kérdés új megvilágítást kapott. Ezekből itt csak egyet kívánok kiragadni, amely szoros kapcsolatban áll Jócsik Lajos könyvével:
Állami gazdaságaink - nagyon helyesen - törekednek az önköltségcsökkentésre. Közben nagymértékben helyettesítik az istállótrágyát műtrágyákkal, és csökkentik a vásárolt komposztok használatát is. Az állattenyésztés gépesítése magával hozza az istállók központosítását. Így a trágyát nagyon költséges távoli helyekre szállítani. Istállótrágyát ezért csak az állattenyésztési központok körül használnak, és a távolabbi helyeken csak tarló- és gyökérmaradványokkal, valamint szecskázott szárrészekkel szervestrágyáznak. Komposztokat általában nem készítenek, mert az nagyon munkaigényes és növeli az önköltséget. Ugyanezért vásárlásukat is a lehető legkisebbre csökkentik. Az állami gazdaságok jelenlegi szervezési viszonyai között ezek az intézkedések nagyrészt meg is állják a helyüket, bár néha kétségtelenül túlzók. Egészen más a helyzet a kezdő tsz-eknél, melyek az állami gazdaságok szakembereinek ilyenfajta kijelentéseit rendszerint félreértik, és helytelenül fogják meg a szervesanyag-kérdést. Kijelentik, hogy mivel az állami gazdaságoknak nem érdemes komposztot vásárolni, azért ezt a gyengébb tsz-ek még sokkal kevésbé tehetik meg. Ha az állami gazdaságokban nem érdemes komposztot készíteni, akkor a rosszabbul szervezett tsz-ekben még kevésbé. Ha az állami gazdaságok már nem tartják olyan fontosnak az istállótrágyázást, mint eddig, akko a tsz-eknek is utolsó gondjaik közé kerül az istállótrágyázás helyes és gondos megszervezése. Vissza