Fülszöveg
Simonffy Andrást a fiatal prózaíró nemzedék egyik legmarkánsabb alakjaként ismerhette meg az olvasó. Novelláiban, hangjátékaiban és filmjeiben általában nemzedéke útkeresését fogalmazta meg szűkszavú realizmussal vagy grotesztk hangvétellel. Második kiadásban megjelenő könyve merőben más témát dolgoz föl merőben más hangnemben: a II. világháborús magyar szereplést, az átállás nehézségeinek a körülményeit s mindezek máig ható következményeit. Simonffy nem történészként, de kordokumentumok és történeti munkák idézésével eleveníti föl azokat az eseményeket, melyeknek apja is aktív részese volt.
Simonffy-Tóth Ernő ugyanis, az egykori vezérkari őrnagy, a Magyar Front küldötteként Moszkvába repült 1944 novemberében, hogy tárgyalásokat kezdjen más hivatalos és félhivatalos küldöttek társaságában a fegyverszünetről, és az újjászervezendő és a németekkel szembeforduló magyar hadsereg fölállításáról.
A múltat most apa és fia együtt faggatja: egyikük emlékezőn, másikuk örökösként. A cél...
Tovább
Fülszöveg
Simonffy Andrást a fiatal prózaíró nemzedék egyik legmarkánsabb alakjaként ismerhette meg az olvasó. Novelláiban, hangjátékaiban és filmjeiben általában nemzedéke útkeresését fogalmazta meg szűkszavú realizmussal vagy grotesztk hangvétellel. Második kiadásban megjelenő könyve merőben más témát dolgoz föl merőben más hangnemben: a II. világháborús magyar szereplést, az átállás nehézségeinek a körülményeit s mindezek máig ható következményeit. Simonffy nem történészként, de kordokumentumok és történeti munkák idézésével eleveníti föl azokat az eseményeket, melyeknek apja is aktív részese volt.
Simonffy-Tóth Ernő ugyanis, az egykori vezérkari őrnagy, a Magyar Front küldötteként Moszkvába repült 1944 novemberében, hogy tárgyalásokat kezdjen más hivatalos és félhivatalos küldöttek társaságában a fegyverszünetről, és az újjászervezendő és a németekkel szembeforduló magyar hadsereg fölállításáról.
A múltat most apa és fia együtt faggatja: egyikük emlékezőn, másikuk örökösként. A cél mindkettőjük számára azonos: az igazsághoz híven tisztázni a történteket, igazságot szolgáltatni és figyelmeztetni.
"1945. május 10.: Tisztelt Őrnagy Úr!
Valamenyik nap voltam a postabontóban, s ott láttam egy átiratot a Miniszter Elnöktől Miklós (Béla) aláírással Őrnagy Úrral kapcsolatban. Igaz, szóban jobban szeretném elmondani, de itt fut most egy ügydarab az Ig(azoló) biz(ottság)-tól, melyben az Őrnagy Úr beosztása iránt érdeklődik. Ez kapcsolatos a Miklós-aláírásos ügydarabbal, vagyis az Őrnagy Úr ellen újabb igazoló eljárást akarnak indítani.
Az ügydb-ot teljes egészében és nyugodtan nem tudtam elolvasni, de az, amit elolvastam, lényegileg a következő: M(iklós) az ügydarabon értesíti az Ig(azoló) biz(ottságo)t, hogy Tildy előtte (Miklós előtt) nem adott megbízást az iránt az őrgy. úrnak, hogy az ő (Tildy) nevében tárgyaljon az oroszokkal Magyar Kormány megalakulása tárgyában. Tehát őrgy. úr volt az, aki a magyar kormány megalakulását hátráltatta Moszkvában. Tehát ez alapon akarja az ig(azoló) biz(ottság) az újabb eljárást megindítani.
Kérem ezen hevenyészetten írt levelemet elégetni, mert ennek megírására egypár perc állot rendelkezésemre, s nem akartam, hogy újabb igazolás váratlanul érje Őrgy. urat, valamint erről a témáról én küldök privát értesítést..."
Vissza