Előszó
A kompetenciafejlesztés és a kompetenciamérés olyan paradigmaváltást jelent, amikor valaminek a tudásáról áthelyeződik a hangsúly a csinálni tudásra, és így annak a mérésére. A diák tudása alkalmazható lesz, azaz cselekvésben, aktivitásban jelenik meg, ami ugyanakkor feltételezi a motivációt és az elkötelezettséget is. Ugyanakkor nagyobb kreativitást is igényel a tanulótól azáltal, hogy nem minden konkrét tevékenységet tanul meg, hanem azokat a lehetőségeket, módokat, amelyek szabad kombinációja számtalan helyzet megoldását teszi lehetővé számára.
Tanító-nevelő munkánk középpontjában ezért a képességek fejlesztésének kell állnia, miközben napi tapasztalatunk az, hogy kevés, ha a tanítvány képes valamire, de nem motivált, nem mutat hajlandóságot a dolog végzésére.
Rengeteg és persze többoldalú, több szempontú gyakorlásra, modellkövetésre van szükség ahhoz, hogy egy olyan eszköztár alakuljon ki bennük, amely a későbbiekben megteremti az alapot a tanultak kreatív (alkotó) használatára. Más szóval a szabályrendszer működéséhez alapanyagra van szükség. Azt kell megtanulniuk, hogy a tanult elemek más-más módon „szerelhetők" össze a konkrét problémamegoldás során. Nem elkülönülés, szintézis szükséges a korábban inkább preferált ismeretközvetítés és a jelenben, előnyben részesített „tenni tudás" kialakítása között. Ez utóbbi feltételezi az előbbi meghatározott szintjét, amit így mérni és értékelni is tudunk.
A módszertani megújulás résztvevőjeként, a napi nehézségek közepette nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy több szempontból átgondolt, „jó úton" vagyunk. Olyan innovációnak vagyunk a részesei, amely az uniós tagországokban, így vagy úgy, szintén elkezdődött. Ez a gyermekek, fiatalok olyanfajta fejlesztését és mérését tűzi célul, amely megalapozza az egész életen át tartó tanulást, valamint használható tudás birtokába juttatja a résztvevőket, miközben ennek sikeréről, eredményességéről is tájékoztatjuk őket.
A kompetencialapú mérés mind a tanulási környezet, mind a tanári viselkedés jelentős változását igényli. Mindazonáltal tudjuk, hogy minden változás bizonytalansággal, magasabb kockázatvállalással jár, ami természetesen ellenállást szül. A változás folyamatában a pedagógusoknak is ugyanazokat a kompetenciákat kell működtetniük, amelyeket tanítványaikban kívánnak kialakítani. Ezek az elemek - kockázatvállalás, alternatívák közötti választás, vagyis döntés, racionálisnak maradni a nehezen kezelhető helyzetekben - nem újak, de múlhatatlanul szükségesek, ehhez azonban egy mélyebb önmagunkba nézésre is szükség van. Többet kell foglalkozni önmagunkkal, saját tudásunk bővítésével, attitűdjeink változtatásával, amely az önismeret fejlesztésével valósul meg.
Ezt szeretnénk segíteni és támogatni kompetencia alapú méréseink sorozatával, egymásra épülő elemeivel. Ennek a munkának az eredményeiről szól tanulmánykötetünk, amit ezúton is ajánlok az olvasó szíves figyelmébe!
Gál Ferenc
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal