Komor Marcell és Jakab Dezső

Fülszöveg

Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) a lechneri nemzeti stílus legnagyobb hatású és - társadalmi, földrajzi értelemben egyaránt - legszélesebb hatókörű képviselői. Terveztek a párizsi világkiállításra és Nisbe, az egykori szerb fővárosba. Legismertebb műveik a mai országhatárokon túl állnak, s a Délvidékre vagy Erdélybe utazóknak alighanem legnagyobb élményei közé tartozik a szabadkai Városháza vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a magyar művészet sajátos és lenyűgöző alkotásai. A Komor-Jakabépületek a határon túli városok magyar nemzeti kultúrát hordozó és megtartó szimbólumaivá váltak, miközben a helyi többség is büszkén vallja őket saját öröksége értékeinek. Enteriőrjeik - határon túli helyzetüktől nem függetlenül - kivételes épségben maradtak fenn. Szabadka és Marosvásárhely így a magyar századfordulós építészet alkotóerejének, művészi színvonalának legteljesebb példáit őrzi. Közös életművükben - a szabadkai zsinagógától a marosvásárhelyi Kultúrpalotáig - a... Tovább

Fülszöveg

Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) a lechneri nemzeti stílus legnagyobb hatású és - társadalmi, földrajzi értelemben egyaránt - legszélesebb hatókörű képviselői. Terveztek a párizsi világkiállításra és Nisbe, az egykori szerb fővárosba. Legismertebb műveik a mai országhatárokon túl állnak, s a Délvidékre vagy Erdélybe utazóknak alighanem legnagyobb élményei közé tartozik a szabadkai Városháza vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a magyar művészet sajátos és lenyűgöző alkotásai. A Komor-Jakabépületek a határon túli városok magyar nemzeti kultúrát hordozó és megtartó szimbólumaivá váltak, miközben a helyi többség is büszkén vallja őket saját öröksége értékeinek. Enteriőrjeik - határon túli helyzetüktől nem függetlenül - kivételes épségben maradtak fenn. Szabadka és Marosvásárhely így a magyar századfordulós építészet alkotóerejének, művészi színvonalának legteljesebb példáit őrzi. Közös életművükben - a szabadkai zsinagógától a marosvásárhelyi Kultúrpalotáig - a gyakran burjánzóan gazdag népies ornamentikába öltöztetett épületek felszíne mögött a huszadik század első másfél évtizedében végbemegy a korra jellemző rendkívül gyors technikai és hangsúlybeli átalakulás a historizáló jellegtől a szerkezeti-funkcionális gondolkodás kifejezésének igényéig. A marosvásárhelyi Kultúrpalota az európai építészettörténet számára is felfedezésre váró példa mint a nemzeti stílustörekvések legmagasabb rangú összművészeti szintézise.
A századfordulóra jellemző módon közösen alkotó építészpáros teljességében mindeddig dokumentálatlan életművét többéves és több országra kiterjedő kutatómunkával gyűjtötte egybe a szerző, a sorozat célját köverve, újabb fehér foltot tüntetett el a hazai építészettörténet térképéről. Vissza